35666. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus keréktalp

egyikének befogadására szolgál. A két (n) szárny, vagy kapocsrész a (15) és (16) ábrákon látható helyzetek egyikébe hozható és ezen helyzetben a (q) kapocs segélyével, mely az (n) kapocsrészek egyikére van csuklósan erősítve és a másik (n) kapocsrészen lévő (r) peczekbe beakasztatik, rögzíthető. Az (n) kapocsrészek mindegyike, alsó végén szűkülő (s) nyílással van ellátva, melyek a két kapocsrészben közvetlenül egymással szemközt feküsznek, amidőn e két kapocsrész a 15. ábrán föltüntetett zárt helyzetben van és arra szolgálnak, hogy a föntemlített (k, k) csőnyúlványokat, melyek az egymással szomszédos légkamrák végein vannak, magukba fogadják. A fönt leírt keréktalpakiiál a légkamrák mindegyike külön darabból van készítve, világos azonban, hogy két vagy több ilyen kamra maradandóan is össze lehet kötve egymással, mi mellett ezen kettős vagy többszörös kamrák sorjában egymással is össze vannak kötve a teljes, folytonos légkamra létesítése czéljából. Ilyen elrendezés van bemutatva a 17. ábrán, mely függélyes metszetben két, egymással kapcsolt vagy egy darabból alakított kamrát tüntet föl. Egy pár ily módon készített kamrát előnyös szintén hézagkitöltő darabokkal ellátni, melyeket a két egymással összekötött kamra egymás felé fordított vége közt rendezünk el. Egy ilyen hézagkitöltő darab a 18. ábrán látható. A gyakorlati kivitelben a keréktalp (b) talprészeit olyan hosszúra készítjük, hogy a mozgásban lévő kocsi súlya folytán ezen talprészek ne nyomulhassanak be annyira a kerékkoszorúba, hogy e kerékkoszorú fölső széle közvetlen érintkezésbe jöjjön a földdel. Hogy a talprészek belső vége sérülést ne okozzon a légkamrán akkor, midőn a keréktalp nincs fölfúva, vagy abnormális kompresszió alatt van, a légkamrában egy rugalmas (u) párnát lehet elrendezni (19. ábra), mely rugalmas ütköző gyanánt szolgál a talprész belső vége által kifejtett lökés fölfogására. A (20) ábra a keréktalpat egy módosított szerkezetű kerékkoszorún való alkalmazásában ábrázolja. E kerékkoszorú egy (v) abroncsból áll, melyre két (w, w) oldallemez van csavarokkal erősítve. A (w, w) oldallemezek, fölső végükön befelé vannak görbítve, úgy hogy nyak létesül, mely keskenyebb, mint az összeállított kerékkoszorúban a két oldallemez közti távolság. A talprész szintén keskenyebbre van készítve fölső végén, mint az alsón, a mint ez (x)-nél látható, úgy hogy a kerékkoszorúba a föntemlített nyak beillik. Ezen elrendezés folytán az 1. és 2. ábrákon bemutatott (g) süveg vagy burkolat alkalmazása mellőzhető. A fönt ismertetett módon szerkesztett keréktalpak, mint könnyen belátható, teljes védelmet nyújtanak a megsérülés (kilyukadás) ellenében a kinyúló talprészek alkalmazása folytán, melyeknek megszakítottsága az úgynevezett farolás vagy oldalirányban való csúszás lehetőségét is kizárja és pedig azon erő folytán, melylyel a megszakított talpfölület a keréktalpat az úton a talajba kissé bemélyedve megfogja. Továbbá világos, hogy ha egy légkamra ki is lyukadna vagy meg is repedne valamely előre nem látható okból, az gyorsan leszerelhető és kijavítható vagy könnyen új kamrával cserélhető ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pneumatikus keréktalp, az által jellemezve, hogy az több, egymástól független légkamrából áll, melyek mindegyike egy talprésszel van egy darabból készítve vagy ilyennel ellátva és mindkét végén nyílással bír, mimellett ezen légkamrák egy hornyolt kerékkoszorúba vannak beillesztve, melynek kerületéből a talprészek kinyúlnak, e mellett az egymással szomszédos légkamrák kettős kúpalakú csövecskék segélyével, melyek a légkamrákban lévő föntemlített nyílásokba vannak beillesztve, egymással össze vannak kötve, úgy hogy egyetlen teljes légtömlőt alkotnak. 2. Az 1. pontban igényelt pneumatikus keréktalp kiviteli alakja, jellemezve egy kerékkoszorúnak olyan pneumatikus keréktalppal való összefoglalása által, mely áll egy sor, egymástól független