35655. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor

Megjelent 190Ö. évi május hó 9-én. ftiAGY. ^ KIR. SZABADALMI vRE? HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 35655. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Elektromos akkumulátor. ASKEW KÁROLY BARNARD GYÁROS CHICAGÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 szeptember hó 12-ike. Az elektromos akkumulátorok igen nagy hátránya, hogy a lehulló és a czella fene­kén összegyűlő fémrészecskék az elektrolyt hatásának kitett elektrodafölületet jelenté­keny mértékben csökkentik és igen gyak­ran rövidzárlatra adnak okot. E hátrány különösen érezhető elektromos automobilok cink-akkumulátorainál, mert a gyakori és heves lökések a kathódafölületről a cink lehullását gyorsítják, úgy hogy az akkumu­látor rövid idő múlva hasznavehetetlenné lesz. De helyben álló cink-akkumulátornál is könnyen leválik a szivacsos cink a ka­thódáról és korallszerű képződményt alkot, melynek nyúlványai önsúlyuk következté­ben letöredeznek és az elektródák közti hézagokat a czella fenekén jelentékeny ma­gasságban megtöltik. E hátrányon rekeszek alkalmazásával se­gítünk, melyben az egyes rekeszekhez tar­tozó kathódafölületekről lehulló cink csak kis mennyiségekben gyűlhet össze. A reke­szek válaszfalai e mellett a czella anódája fölé lejtősen vannak alkotva, úgy hogy a lehulló cink nem jöhet az anódával érint­kezésbe. A mellékelt rajzon az 1. ábra az egyes elemek közti elválasztó (rekeszes) testet mutatja, illetőleg egy anó­dát és egy kathódát több függélyes síkban metszve ábrázol, míg 2. ábra két anóda és az ezek között lévő kathóda függélyes keresztmetszete. A töltésnél anódák gyanánt szolgáló cink­oxydelemek egy (a) fémkeretből állanak, melyben az (a2) ható anyag, pl. rézoxyd által körülvett (a2) rézdrótháló van elren­dezve. Az oxydot a dróthálón (a3) perga­mentpapirszalagok vagy hasonlók rögzítik. A kathóda egy (c) keretben elrendezett, rézből, ónozott vasból vagy egyéb alkalmas anyagból való (cl) dróthálóból áll és az anódák közt a közepén, egy (D) rekeszes állványban foglal helyet, melynek (d) fenék­lapjai és (d2) függélyes válaszfalai vala­mely szigetelő anyagból, pl. kemény gum­miból állanak. A (d) fenéklapok az anódák­tól a kathóda felé lejtősek és így szöglete­ket képeznek, melyekben a lehulló anyag (z)-nél összegyűl. A rekeszek méretei úgy választandók, hogy a lehulló anyag az anódák oldallap­jait el nem érheti, úgy hogy az elektrolyt az anódával szabadon érintkezhetik és rö­vidzárlat soha be nem következhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents