35654. lajstromszámú szabadalom • Ásványi savaknak egy vagy több sójából álló impregnáló folyadék fa és más anyagok számára

Megjelent 1906. évi május hó 9-éu. MAGY. ^ény KIR. SZABADALMI vBSff HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 35654. szám. VIJI/c. OSZTÁLYÁsványi savaknak egy vagy több sójából álló impregnáló folyadék fa és más rostanyagok számára. WOLMAN KÁROLY HENRIK MÉRNÖK IDAWEICHEBEN. O/SCHL. Bejelentésének napja 1905 julius hó 6-ika. Elsőbbsége 1904 május 14-ével kezdődik. Fának megvédésére korhadás ellen a legkülönfélébb szereket ajánlották, melyek lényegileg két csoportba oszthatók. Vagy organikus antiszeptikus anyagokat használnak, mint pl. kátrányt vagy kátrányolajat, vagy pedig bizonyos csiraölő fémsók oldatait alkalmazzák. Az először említett eljárási módnak az a hátránya, hogy a fa tűzveszélyessége a bemázolás vagy impregnálás folytán még fokozódik, míg az eljárások második csoportja általában vagy nem nyújt elegendő antiszeptikus védelmet, vagy pedig nem várt mellékhatások által a fa elpusztítását más úton indítják meg, mint korhadás útján. A nehéz fémek sói közül, melyeket fa impregnálására ajánlottak, nagy szerepet játszanak a vasvitriol, rézvitriol és a klorzink; a könnyű fémek sói közül sokszorosan használatban vannak az alumíniumszulfát, timsó és a stassfurti abraumsók, főképen pedig a kainit és kieserit. A nehéz fémek sói különösen antiszeptikusan hatnak, míg a könnyű fémek sói a tűzveszélyességet csökkentik, mely okból gyakran ajánlották a kettő keverékét. Az ilyen sók azon hajlandóságuknál fogva, hogy bázikua sókra és savakra bomoljanak, a fára való behatásuknál szabad savat választanak el, mely rendkívül kedvezőtlenül hat a fára és gyakran pár hónap alatt a fa olyan elpusztulását eredményezi, mely hatásában semmiben sem marad a teljes elkorhadás mögött. Az aluminiumszulfátot illetőleg ajánlották már ugyan, hogy ezen só oldatához annyi szóda adandó, a mennyi tartós csapadék keletkezése nélkül hozzáadható. Azonban ezen eljárás egyrészt általános használatra nem alkalmas, mert a tekintetbe jövő sók közül a szóda sokat megbont oldhatatlan karbonátok kiválasztása mellett és másrészt az aluminiumszulfát oldathoz sem lehet tetszés szerinti mennyiségű szódát hozzáadni, a nélkül, hogy csapadék ne keletkezzék. A jelen találmány tárgya már most olyan eljárás faimpregnáló folyadék előállítására, mely szerint lehetséges egész általánosságban megakadályozni, hogy az impregnált fában erős sav föl ne lépjen. Az eljárás azon alapszik, hogy az impregnáló folyadékhoz valamely organikus sav sóját adjuk, pl. ammoniumacetátot vagy ammoniumformiátot. Bázikus sóknak a fában való leválásakor ekkor nem az ásványi sav, hanem az organikus sav, pl. eczetsav vagy han-