35642. lajstromszámú szabadalom • Thermoelektromos kemence

f Megjelent lí»OÖ. évi május hó í-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI H 1VATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 35642. szám. VI L/g. OSZTÁLY. Thermoelektromos kemencze. A. WOLF JR. & C° FRANKFURTI CZÉG, MINT HEIL ALBRECHT ELEKTROTECHNIKUS M/M

FRANKFURTI LAKOS JOGUTÓDA. Bejelentésének napja 1905 szeptember hó 29-ike. Elsőbbsége 1903 november 12-ével kezdődik. Jelen találmány olyan thermoelektromos kemenczére vonatkozik, a mely magas hatásfoka, kiváló tartóssága és egyszerű előállítási módja által tűnik ki. Tüzelőanyag gyanánt gázalakú, valamint folyékony és szilárd anyagok is előnyösen használhatók. Ha a thermokemencze széntüzelésre van berendezve, úgy az ismert ötvözetek alkalmazása mellett 1 kg. 7500 kaloriás kokszszal 40 wattóráig terjedő, tehát olyan eredményt kapunk, melyet az eddig ismeretes thermoelektromos áramfejlesztőkkel nem lehetett elérni. A mellékelt rajzon az 1. ábra ezen kemenczének egy foganatosítási alakját gázfűtéssel metszetben tünteti föl. A 2. ábra az elemek elrendezését a hevítőtesttel kapcsolatban alulnézetben mutatja. A vastagfalú, belülről fűthető (a) hengerre, a mely kívülről egy az elektromosságot nem vezető vékony burkolattal van ellátva, a (d) hevítőlemezekkel felszerelt thermoelemek vannak megerősítve. Mindegyik hevítőlemez szögalakban van meghajlítva és hosszabbik szára szorosan a vékony burkolattal ellátott (a) hevítőtestre van sajtolva. A hevítőlemez rövidebb szárá-I hoz, mely a hevítőtesttől elhajlik, a thermoelektromosan ható (f) és (c) testek vannak melegítendő végeikkel megerősítve, mi mellett a (c) test másik végéhez az (e) hűtőlemez csatlakozik. A thermoelemek hevitőlemezeivel sűrűn borított hevítőtest, ily módon a hevítőlemezeknek majdnem egész fölületével hővezető összeköttetésben áll és ezeket megközelítőleg saját hőmérsékletére hevíti. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a hevítőtesttől szigetelő réteg révén elkülönített hevítőlemezek melege oly módon vezettetik el, hogy a hevítőlemezek a tbermoelektromosan ható testek meleg végeivel csak kis helyeken állanak összeköttetésben. Csak ily módon lehetséges belülről fűthető és kivűlről szigetelt hevítőtest alkalmazása esetén a thermoelemek gazdaságos fölhevítését és a hideg és meleg végek között jelentékeny hőmérsékletcsökkenést állandóan fentartani, még akkor is, ha csak igen rövid és csekély ellenállású thermoelektromosan ható testet alkalmazunk. Minthogy pedig épen a rövidebb, csekély ellenállású hatékony testekkel a legnagyobb hatásfokot érjük el, ezen körülményből jelen elrendezés czélszerűsége és szükségszerűsége tűnik ki. Másrészt szilárd testek, mit pl. a