35610. lajstromszámú szabadalom • Készülék fémek forrasztására oxygén és acetylén segélyével

— 3 -üzeme a gáztermelésben nagy változatosságot enged meg, bármilyen legyen a termelt mennyiség s a mellett a vízfogyasztást is szabályozza. Az elosztó edényen azonnal föl lehet ismerni azon pillanatot, midőn a készülék újból megtöltendő. A belső csövek midnyájan csavarolás útján vannak helyükre erősítve, tehát könnyen levehetők. Végül az egész készülék kis terjedelmű és könynyen szállítható, a mellett pedig összes részei kényelmesen hozzáférhetők. A 4., 5. és 6. ábrák az 1. ábrán jelzett (E) lángzó vagy fúvószerkezet részleteit mutatják. Ezen lángzó az elégetésre és az égés táplálására szolgáló gázok keveredését egyszerű módon teszi lehetségessé s égés alkalmával a láng minden visszacsapását megakadályozza. Az egyik gáz a másikat a toldórészek hirteleni kiterjeszkedései következtében ragadja magával. A gázok szorosan egymás mellett, pl. egymással koncentrikusan áramolnak be, úgy hogy a nagyobb nyomású gáz a kisebb nyomású gázt magával ragadja. A gázvezetékbe a gázok tökéletes keveredését előidéző ellenállások pl. expanziókamrák, eltérítő lemezek stb. vannak iktatva. A 4., 5. és 6. ábrán föltüntetett fúvócső különösen az elégetendő gáz központi bevezetésére van berendezve, míg az égést tápláló gáz az (1) főtest körül elrendezett vezetékekben szállíttatik. Az előbbi vezetésére a (2) csatorna, az utóbbi vezetésére pedig egy vagy több (3) csatorna szolgál. Mint az 5. ábra mutatja, a csővezetékbe biztonsági kamra van iktatva, mely a visszacsapásból eredő minden robbanást megakadályoz. Ezen kamrát a (4) fúvócsőben elrendezett két (5) fémszita határolja, melyek között három egyenlő (6) aczélcső foglal helyet (6. ábra). Ezen csövek egyenként (7) azbesztburkolatba vannak göngyölve s a kellő hosszúsággal bírnak. A robbanó keverék, mely különben visszacsapna, először az első drótszöveten megy át s a három aczélcsöben oszlik el, mielőtt a fölső drótszitán átlépne. Ennélfogva az esetleg idáig jutó láng kialszik, mielőtt a fúvóka nyílását elérné, úgy hogy legföljebb korom rakódik le. Az egész szerkezet csavarolás útján van összeillesztve, tehát könnyen szétszedhető. A 6. ábra a fúvócíőnek a biztosító kamrán át vett keresztmetszete. A (6) csövek végeit czélszerű rézsútosan levágni, hogy a betóduló acetyléngáz minél kisebb ellenállásra találjon. Az egész szerkezet az égő gáz vezetékhez csatlakozik. Az égést tápláló gáz vezetéke el van hajlítva s a biztosító kamra fölött torkol az (1) főcsőbe, melyhez tetszőleges módon erősíthető. A (7a) injektorcső a központi részbe torkol. Ezen cső alakja az alatta levő rész alakjával egyezik meg, úgy hogy a két gáz bevezető csatornái egymás fölé konvergálnak, minek következtében a gázok a fúvóka tövén tökéletesen keverednek egymással. A fúvóka a (9) csatornából áll, melynek központi fúrata fölfelé folyton szűkül, azonban mindenütt egyenlő átmérővel is bírhat. A könyökalakú (10) összekötő cső, mely a gázok erélyes átkeverésére szolgál, a (9) csövet a (11) fúvószájjal köti össze, melynek végén a szúróláng képződik. A (11) fúvószáj csavarmenetekkel van ellátva s a (10) könyökcsővel összecsavaroltatik, úgy hogy az expanzió-kamra térfogata, mely közvetlenül a gáz kifúvási helye előtt foglal helyet, továbbá a szúróláng erőssége a mindenkori szükségletnek megfelelően könnyen szabályozható. A (9) csatornának a csavarmenetekkel ellátott (12) hüvely segélyével való megerősítése ugyanilyen módon lehetővé teszi, hogy az égő gáz (13) expanzió-kamrájának, valamint a (7a) bebocsátó cső és a szívószáj alsó részénél fekvő (8) rész közötti gáz átbocsátó csatornának térfogata szintén változtatható legyen. Ennélfogva könnyen belátható, hogy a (9) eső és a (7a) befúvó cső (8) belső konvergáló fala között áthaladó gáz mennyisége a (9) csőnek a (12) hüvelybe való egyszerű becsavarolása által szabályozható, mi mellett a gázok átkeverésére szolgáló (10) könyökcső alsó vége a gázáramot megtöri s a két gáz benső keveredését biztosítja.