35602. lajstromszámú szabadalom • Gáztávgyújtó

gáznak a lángzóhoz való hozzálépését megakadályozza. A (Cl) szeleprúd oly hosszú, hogy a (C2) szelepnek a szelepfészekre való fölfekvésénél, az (A) mágnesmag és a horgony között az (A2) légköz kisebb, mint a (C) horgony és a (G) gázkamra alján elrendezett (F) permanens mágnes között az (FI) légköz. A Bunsen-féle vagy másfajtájú lángzó tetszésszerinti módon köthető össze az (E) szeleptokkal. Azonban némely esetben, például utak világításánál a szeleptokot nem kell a lángzó közelében elrendezni, hanem oly megfelelő helyen rendezhető el, melyről egyidejűleg több lángzót táplálhat. Az (A) mágnesmag fölső részén nem vezető (A3) perem van elrendezve, mely czélszerűen oly módon van az (E) szeleptokra erősítve, hogy a mágnesmag fölső (Al) végére fekszik. Az (A3) és a (B2) perem között a magra tolt (H) tekercs helyezkedik el, melynek két vége alkalmas áramforrással van összekötve. A (B) polussarú például becsavarás által van a (G) gázkamrában rögzítve. Ezen kamra czélszerűen csészeszerű alakkal bir és oly módon van kiképezve, hogy benne a (C) horgony szabadon föl- és lemozoghat. A gázkamrába (G3)-nál (G-l) csőtoldat torkollik, melynek (G2) vége a gázbevezetőcsőben nyílik. A gázkamrából kis (J) csőtoldat áll ki, mely (Jl) nyíláson át (3. ábra) közlekedik a gázkamrával. Utóbbiból a (Jl) nyíláson és a (J2) lyukon át gáz kerülhet a gyújtólánghoz haladó (J3) csőbe. A (Gl) csőtoldaton (F) állandó mágnes (vagy egy elektromágnes is) ül és pedig czélszerűen lazán. Ezen (F) mágnes, mely egyébként tetszésszerinti alakkal bírhat, azonban czélszerű, ha a rajz értelmében van kiképezve, egyik vége közvetlenül a (G) gázkamra alatt fekszik. Az (F) mágnes tetszésszerinti módon rögzíthető; czélszerű e rögzítést (K) tokkal eszközölni, mely nem csak a permanens mágnest, hanem a lángzót és az egész gyújtóberendezést is a gázbevezető csőre erősíti. Hogy az (A) mágnest és a tekercset megvédjük, egy a (B2), (A3) peremekre tolt, laza, levehető köpenyt alkalmazhatunk. Ugy gyújtólángot, mint platinagyújtót is használhatunk. A gyújtólánghoz haladó (J3) csövet czélszerűen a 3. ábrában föltüntetett módon rendezzük el, azonban másképen is elhelyezhető. Ha platinagyújtót használunk (1 ábra), akkor a lámpahengert (J4) fémlemez által védjük. Ezen esetben a gyújtóláng számára való gázbevezetést (75) szabályozó csavarral vagy dugóval elzárjuk. Ha a platinagyújtó hasznavehetetlenné lesz, akkor a dugó beállítása által a (J3) csőbe gázt bocsáthatunk, úgy hogy a gyújtóláng kerül működésre. Az 1. ábrában föltüntetett platinagyújtó egy czélszerűen a föltüntetett módon elrendezett (M) platinadrótdarabból áll, melylyel szigetelt (Ml) drót van összekötve. Ha a gyújtóberendezésbe áramot küldünk és a lángzóhoz gázt vezetünk, akkor a gáz egy része az (M) drótdarabon súrlódik, miáltal a platinadrót oxygént von magához és fölhevíttetik. Ezen hevítés önmagában nem elegendő a gáz meggyújtására, azonban az áram egy része (Ml) dróton és az (M) platinadróton is áthalad, miáltal utóbbi annyira tovább hevíttetik, hogy a gázt azonnal meggyújtja. Hogy a gyújtást megkönnyítsük, kis (M2) nyílást (1. ábra) alkalmazunk, melyen a láng átcsap. A platinadrót elégésének megakadályozására, a platinadrót elé kis ellenállást kapcsolunk. Utczai és más nagy kiterjedésű világítási berendezéseknél a központból, kiinduló és a gyújtóberendezésekhez haladó vezetékeket czélszerűen a gázcsövekben rendezzük el. A berendezés üzeméhez szükséges áramot tetszésszerinti forrásból vehetjük. A központban oly szerkezetű kapcsoló rendezendő el, mely az áramot azonnal megszakítja, mihelyt az áram a kívánt hatást létesítette, azaz a gázbevezetést nyitotta vagy elzárta. A berendezés üzeméhez tehát csak kevés áram szükséges. A berendezés egyik kiviteli alakjánál az (F) permanens mágnes elhagyható. Ezen esetben az áramot addig hagyjuk az (A) mágnes tekercsén átáramolni, míg a lámpát égetni kell, miáltal az (A) mágnes gerjesztve