35537. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ajtóelreteszelő szerkezet
~ 3 -A (4) kengyelnek a (6) csap körül forgó vége (11) foggal van ellátva és a kengyel ezen vége előtt egy (12) csap körül forgó (13) kilincs foglal helyet, melynek egy (14) rugó hatása alatt álló egyik végét az ajtó zárt állapotában a (3) szegélylécz az ajtó helytálló részének egy kivágásába nyomja, mikor is a kilincs másik vége a (4) kengyel (15) agyával nem érintkezik. Ha most olyankor, midőn az ajtó teljes mértékben való kinyitását lehetővé akarjuk tenni, a (4) kengyelt az 1. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt helyzetbe forgatjuk, miközben annak mellső vége a (8) tokból kiemelkedik, és az ajtót tényleg kinyitjuk, a (13) kilincsnek a (4) kengyel felé fordított vége a (14) rugó hatása alatt a (4) kengyel (11) fogával jön kapcsolatba és a (4) kengyelt nyitott helyzetében fogvatartja. Ha azonban az ajtót becsukjuk, a (3) szegélylécz a (13) kilincs másik végére nyomást gyakorol, ezt benyomja a helytálló ajtórész kivágásába és kiemeli a (4) kengyel (11) fogából, mire a (4) kengyel az (5) rugó hatása alatt a (6) csap körül elforog, úgy hogy mellső (10) vége ismét becsappan a (8) tok kivágásába. Az elmondottakból látható, hogy a (4) kengyelnek záró helyzetbe hozása nem függ többé az ajtót bezáró egyén tetszésétől, illetőleg figyelmétől, hanem hogy az ajtó minden egyes bezáródása alkalmával az (5) rugó hatása alatt önműködően megy az végbe, miáltal a (4) elzáró kengyel czélja, nevezetesen, hogy mindenkor biztonságot nyújtson az ajtó illetéktelen kinyitása ellenében, teljesen el van érve. Hogy a szoba lakója az ajtó kívülről való nyithatása czéljából a (4) kengyel (10) végét kívülről kiemelhesse a (8) tokból, az ajtó az 1. ábrán látható következő berendezéssel bir: A (8) tokra egy (16) lemezrúgó van erősítve, mely szabad végével a (4) kengyel (10) végére támaszkodik. E rugó egy (17) oldalnyúlvánnyal bir, mely a nyitható (1) ajtószárny egy kivágásába nyúlik. E kivágásnak az ajtószárny széle felé való meghosszabításában egy (18) retesz foglal helyet, melynek egyik vége az ajtó bezárt állapotában a helytálló ajtórész egy kivágásába nyúlik, míg másik vége (19) orr alakjában vall kiképezve, melynek befelé (a szoba belseje felé) fordított fölülete lejtős. E retesz egy (20) kulcs segélyével jobbra és balra tolható. Ha a (4) kengyelt kívülről a (8) tokból kiemelni akarjuk, a (20) kulcs egyszeri körülforgatásával az ajtót szabaddá tesszük és a kulcs további elforgatásával a (18) reteszt még tovább balra toljuk, mikor is a (19) orr lejtős fölülete a (16) rugó (17) nyúlványának fölületén tovacsúszik és ezt a (16) rugóval együtt annyira befelé tolja, hogy a (4) kengyelnek a (16) rúgóra támaszkodó (10) vége a (8) tok (9) kivágásának Bzélesebb részéből kiemelkedik. Ha most az ajtót kinyitjuk és azután a (20) kulcsot eleresztjük, a (18) reteszt a rajzon nem ábrázolt rugó visszatolja, annélkül azonban, hogy ez újból benyomulhatna a helytálló (2) ajtórész kivágásába, miután az ajtó most kissé nyitva van. Az ajtót most annyira ki lehet nyitni, hogy a (4) kengyelt kézzel az 1. ábrán pontozva rajzolt nyitott helyzetbe lehet elforgatni, melyben azt a (13) kilincs fogvatartja. Könnyen belátható, hogy a legutoljára ismertetett elreteszelő szerkezet helyett más olyan szerkezetek pl. az ismert amerikai dugós zárak is alkalmazhatók, melyeknek megnyitásával a (16) rugó (17) nyúlványát befelé nyomni és a (4) kengyelt a (8) tokból kiemelni lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő ajtóelreteszelő szerkezet, mely kívülről való kinyithatására is be van rendezve, azáltal jellemezve, hogy a zár egyik része, azaz a (4) záró kengyel, egy a helytálló (2) ajtórészen, illetőleg az ajtófélen megerősített (6) csap körül elforgatható, ezen megerősített végén egy (11) foggal és egy (7) csappal, a megerősítő lemezen pedig egy rugóhatás alatt álló (13) kilinccsel van ellátva, hogy egy (5) rugó hatása alatt az ajtó zárása alkalmával önműködően zárt helyzetébe jöjjön, míg a zár másik része, azaz a (4) kengyel másik, kalapácsszerűén alkotott (10) végének fölvételére szolgáló
