35500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos vezetődrótok szigetelésére
_ Megjelent J L9 Qt i. évi április hó 23-án. _ KIK. MAGY SZABADALMI HIVATAL 9326 SZABADALMI LEIRAS 35500. szám. Vll/g. OSZTÁLY. í Eljárás elektromos vezető drótok szigetelésére. BERGER STANISLAUS ELEKTROTECHNIKUS TRIERBEN. Bejelentésének napja 1905 május hó 3-ika. Elsőbbsége 1904 május 14-ével kezdődik. Az elektromos világítási vagy erőátviteli vezetékeket eddig úgy állították elő, hogy guttapercsával szigetelt, körülfont drótokat, az úgynevezett Bergmann-féle eljárás szerint, csövekbe helyezték, vagy pedig kiilöu kábeleket alkalmaztak. Az először említett eljárás azon hátránynyal bír, hogy a drótok tűz-, rövid- és földzárlat, víz, savak és külső mechanikai behatások ellen semmi biztosságot sem nyújtanak s nagy feszültségű áramoknál egyáltalában fölmondják a szolgálatot. A Bergmanneljárásnál ezen hátrányok szintén nincsenek elkerülve, mivel az üres cső külső behatások, pl. ütés, lökés következtében megsérülhet, úgy hogy ismét a fentemiitett hátrányok lépnek föl s amellett az üres csőben tűzveszélyes és ártalmas gázok vagy gőzök gyűlnek össze, melyek a vezeték gyors romlását, rövidzárlat föllépését stb. segítik elő. Kábelek, pl. ólomkábelek alkalmazása esetén ezen hátrányok szintén nem szüntethetők meg. Sőt inkább rövid-, föld- és testzárlatok következtében igen könnyen üzemzavarok lépnek föl s azonkívül a berendezés költsége is nagy. Jelen találmány tárgya bármilyen keresztmetszetű elektromos vezetékek előállítására szolgáló eljárás, mely abban áll, hogy csupasz vezető drótokra könnyen olvadó szigetelő anyaggal töltött, meghatározott hoszszúságú hüvelyeket fűzünk föl egymás mellé, melyeket itt «patron»-oknak fogunk nevezni és ezeket vas, aczél, fa vagy efféle védőcsőbe toljuk, azután pedig az egész cső felmelegítése által a patronokban levő szigetelő anyag olvadását s ennek következtében a cső teljes kitöltését idézzük elő. A csupasz vezetékeknek fémcsőbe való helyezését már megkísérelték. A cső ez esetben ólomból vagy vasból készült. A drótokat a esőbe tolt fatuskók vagy más szilárd, nem olvadékony szigetelő testek tartották egymástól távol, míg aztán az egész rendszer szilárd helyzetét megolvasztott szigetelő anyag be- vagy körülsajtolása által idézték elő. Ennélfogva külön sajtók és nagy berendezések voltak szükségesek, hogy az egész cső majdnem teljesen kitöltessék. Azonkívül a szigetelés sohasem volt tökéletes, mivel a cső belsejében levő szigetelés nem volt ellenőrizhető s az egyes szigetelő szilárd testek között, ha azok szorosan egymás mellett feküdtek, kis hézag maradt, mely a cső hajlítása esetén növekedett s könnyen rövidzárlatot idézett elő. Jelen találmány mindezen hátrányokat egyszerre megszünteti, mivel a fölfűzött
