35437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd alakos darabok előállítására silicium-carbidból

Megjelent 1906. évi április lió

21-én MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 35437. szám. VH/i. OSZTÁLY. Eljárás szilárd alakos darabok előállítására siliciumkarbidból. GEBRÜDER SIEMENS & C° CZÉG CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 október hó 16-ika. Ismételten megkísérelték, hogy a karborundumot (sziliciumkarbidot) különböző czélokra alkalmas szilárd alakos darabokká, főleg pedig elektromos fűtőtestekké (csövekké, rudakká stb.) dolgozzák föl. A sziliciumkarbidnak ily czélokra való alkalmazását azonban eddig majdnem általánosan az tette lehetetlenné, hogy siliciumkarbidból oly alakos testeket, melyek a gyakorlat követelményeinek mindenben megfelelnek, előállítani nem sikerült. Bizonyos czélokra alkalmas alakos testeket (pl. köszörűköveket stb.) akként állítottak elő, hogy a sziliciumkarbidot tetemes mennyiségű kötőanyaggal, pl. agyaggal keverték, de az ekként előállított alakos darabok szilárdsága csekély, elektromos ellenállása pedig túlságosan nagy. Találmányunk tárgya oly eljárás, melynek segélyével sziliciumkarbidból nemcsak jól vezető, hanem tömör, szilárd, úgy mechanikai, mint kémiai behatásoknak és magas hőmérsékletnek ellenálló alakos darabokat állíthatunk elő és mely abban áll, hogy a sziliciumkarbidhoz szabad szilíciumot keverünk és a két anyag lehetőleg benső keverékét a kellő alakra hozzuk. Hogy ez lehetséges legyen, valamely kötőanyagot, és pedig legelőnyösebben valamely illanó kötőanyagot, pl. glicerint, vagy valamely elszenesíthető kötőanyagot használunk, melynek elszenesedésénél a hátramaradt szén a tömegben lévő sziliciummal vegyül. Lehet ezenkívül természetesen még oly kötőanyagot is használni, mely a később bekövetkező fölhevítésnél teljesen vagy részben a kész tárgyban hátramarad, pl. agyagot, borsavat stb. Általában azonban ily anyagok alkalmazása nem előnyös, mert azok a csupán szilíciumból és sziliciumkarbidból előállított tárgyak jó tulajdonságait károsan befolyásolják. Ha bórsavat használunk kötőanyag gyanánt, ezt előnyösen glicerinben oldjuk, minek következtében a bórsav a keverékben egyenletesen oszlik el. Glicerin alkalmazásánál rendkívül képlékeny és csúszó anyagot kapunk, melyet könnyen lehet formálni és pl. fecskendők segélyével fonalakká vagy rudakká alakítani. Ha a nyersanyagot formáltuk, azt legelőnyösebben közömbös gázkörben erősen fölhevítjük, pl. elektromos kemenczében annyira izzítjuk, hogy a tömeg egységes, nem lyukacsos anyaggá alakuljon. Az ekként előállított tárgyak nagy tömörségükkel, hőhatás ellen való ellenállásukkal, jó elektromos vezetőképességükkel és nagy keménységükkel tűnnék ki. Hirte-