35421. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elektromos kötélfeszítő szerkezet

pedig a másik, vagyis az ellenkező irány­ban forog1 , a mint ezt az 1. ábrán lévő nyi­lak jelzik, és pedig a (w) gömbölyítő dob forgatása s ennélfogva az (f) csigasor mű­ködtetése csak addig tart, míg az (o s) feszítő görgők közötti feszültség megha­tározott értéket nem ér el s a körben futó kötél kellően meg nincs feszítve. Ekkor már a feszültség ellenállása sokkal na­gyobb, semhogy a mágnesrendszer azt le­győzhetné, míg a (g) horgonyt ez nem aka­dályozza és a horgony a körben futó s a csigasor kötelétől független kötelet tovább mozgatja. A gömbölyítő dob helyébe valamely jár­gány vagy efféle is léphet s a mozgásnak a mágnesrendszerről, illetve a forgó hor­gonyról a kötelekre, szíjakra, lánczokra vagy effélékre való átvitele áttevő mecha­nizmusok, pl. kötéltárcsák, fogaskerekek vagy effélék közbeiktatása mellett is tör­ténhet. Úgyszintén a csigasor is más fe­szítő szerkezettel helyettesíthető, melyét az (m m) mágnesrendszer működtet. A motor tekercselésének helyes megvá­lasztása s a körben futó kötél és a csiga­kötél feszültségének kellő aránya által az (r) kötéltárcsa számára akkor is megköze­lítőleg állandó fordulatszám érhető el, ha a mágnesrendsaer s vele együtt a (w) göm­bölyítő dob is a legnagyobb fordulatszám­mal forog visszafelé. Normális körülmények között tehát a(w) gömbölyítő dob nyugodtan áll s a körben futó kötél kellően meg van feszítve; el­lenben az (f) csigasor kötele azon pillanat­ban, midőn a körben futó kötél feszültsége alább száll, tovább gombolyíttatik. Ha most az -(a) és (d) vagy az (e) és (c) vezető görgők távolsága ismét nagyobbodik, akkor a körben járó kötél az (o s) feszítő görgő­két széthúzza s ez által az (f) csigasor kö­telét a dobról legombolyítja, miközben a dob visszafelé forog. A gombolyító dob ezen forgást végezheti, mivel a mágnesrend­szer ellenkező irányú forgató nyomatéka csak a kötél meghatározott feszültségi el­-ellenállásának felel meg. A gombolyító kö­tél tehát a (g) horgony s ennélfogva az (r) tárcsa forgási irányában addig húzatik, míg csak a körben futó kötél feszültsége a mótor horgonyának ereje által megszabott értéket el nem éri. Egyetlen elektromotor helyett, mely nem­csak a körben fütó kötelet, hanem ennek feszítő szerkezetét is működteti, a kötél megfeszítésére külön elektromotort is al­kalmazhatunk, mint ez a 3. és 4. ábrán vázlatosan föl van tüntetve. Itt a mótor forgató nyomatékát a (h) központfutó szabályozó bármilyen for­dulatszám esetében is állandó értéken tartja, mivel az áramkörbe (i) szabályozó ellenállások vannak kapcsolva, melyekre a (h) szabályozó (k) csúszó kontaktus elto­lása útján hat s ily módon, lengő súlyainak állása szerint, több vagy kevesebb (i) ellen­állást kapcsol ki vagy be. A központfutó szabályozót a kötélfeszítő mótor tetszőle­ges módon hajtja. A (gl) horgony elé a mótor nyugalmi állapotában, vagyis rendes üzem alatt ál­landóan ellenállás van iktatva, úgy hogy a horgonyon állandóan áram halad át. A kötéltárcsa vagy az (a b) görgők kö­rül f1 :^ kötél az (o s) görgők fölöti > ^ közöttük a köté­len nj '>\. együtt a feszítő szerkeze görgőről vonó­kötél vagy efí^^HBI^r (w) gombolyító dobhoz, mely fogasktrékáttétel segélyével az elektromotor (gl) horgonya által haj­tatik. Az egyik kötéltárcsa, a föltüntetett pél­dában az. (a) tárcsa tengelyét tetszőleges mótor hajtja. A feszítő mótor és az általa befolyásolt központfutó szabályozó . műkö­dési módja tehát a 3. és 4. ábrabeli kivi­teli példa szerint a következő: A kötél helyes megfeszítése esetén a (h) központfutó szabály ozó súlyai és az ál­tala befolyásolt (k) csúszó kontaktus leg­mélyebb helyzetükben vannak, úgy hogy az egész (i) ellenállás a feszítő mótor (gl) horgonya elé van kapcsolva. Az összes (i) ellenállás úgy van meg­szabva, hogy a horgonyon most átfolyó áram oly forgató nyomatékot létesít, mely

Next

/
Thumbnails
Contents