35414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kálium, nátrium báriumkarbonát előállítására
másodsorban az alkálihydroszulfideket karbonátokká és kénhydrogénné (2 KHS + C02 + víz = K2 C03 + 2H2 Ö+ VÍZ), harmadsorban pedig a karbonátokat bikarbonátokká alakítja át. A kénhydrogén, mely az alkáli hydroszulfideknek a megfelelő karbonátokká való átalakulása alkalmával képződött, a kavaró szerkezet (és magas hőmérsék mellett való kezelésnél a hő) által kiűzetik és oly mosókészűlékekben fogatik föl, melyek kéndioxid vízoldatát tartalmazzák, mely a kénhydrogént kénné és vízzé redukálja (2Ha S + S02 + víz = 38 + víz). Ugyanezen eredményhez jutunk, ha a kénhydrogént vízgőz és gázalakú kéndioxid hatásának tesszük ki. A szulfidek, melyek mint föntebb ki volt fejtve, ily módon a megfelelő bikarbonátokká alakultak át, azon esetben, ha folyékonyak, kalcinálás által karbonátokká redukáltatnak s az esetleg bennük levő szulfátok elválasztása czéljából 45° Bé sűrűségű oldattá alakíttatnak át, azután megszűretnet, vörös izzásra hevíttetnek és becsomagoltatnak. Szilárd bikarbonátok esetében, ha ezek ként tartalmaznak, a bikarbonátokat vízben kell föloldani s a kéntől szűrés útján megszabadítani, azután vörös izzásig való hevítés által karbonátokká alakítani s végül becsomagolni. A szilárd rész fölött úszó oldatot ugyanúgy kell kezelni, mint az első esetben. Ami a ként illeti, ez minden esetben kimosandó, leszűrendő és megszárítandó. Ha az alkáliák esetleg hyposzulfiteket tartalmaztak, akkor ez utóbbiakat kalcinálás által Bzulfidekké és szulfátokká alakítjuk át s a karbonátoktól 42" Bé sűrűség mellett ülepítés vagy szűrés által elválasztjuk. A mellékelt rajz példa gyanánt oly készüléket mutat, melynek segélyével az ismertetett eljárás végrehajtható. Ezen készülék két lényeges (a) és (b) részből áll. Az (a) részben a szulfideknek a megfelelő bikarbonátokká való átalakúlása megy végbe, míg a (b) rész ezen bikárbonátoknak a kéntől való elválasztására szolgál, midőn az eljárásnál csekély sűrűségeket alkalmazunk, vagy pedig a kristyályos bikarbonátoknak az oldatban maradt bikarbonátoktól való elválasztására, midőn az eljárásnál nagy sűrűségű oldatok találnak alkalmazást. Az (a) edény öntött vas, tűzálló agyag, vasvázas czement vagy timföld hengerből áll, melynek belső üregében kavaró szárnyak vannak elrendezve. Ez utóbbiak tengelye a kúpos (c) részre erősített csészében forog s a kúpos (c) részben két (d) buvólyuk és a széndioxid bevezetésére szolgáló (o) nyílás van kiképezve. A készülék fölső részén levő (e) süveg a kavaró szerkezet tengelyét átbocsátó csapágyat hordja s amellett (f) tölcsérrel van ellátva, mely az összezúzott szulfidek bevezetésére szolgál. A (g) csövön a kénhydrogén távozik el, míg (h) az edény kettős falát jelzi. A víz vagy gőz az (i) helyen lép be s a (k) helyen távozik. A készülék (b) része szintén öntöttvas hengerből áll, mely két külön kamrára van osztva. A fölső (m) kamra a megszűrendő oldatot fogadja magába, míg az alsó (n) kamra nem egyéb, mint nyomás alatt működő szűrő. Az (m) kamra először is két buvólyukkal bír a képződött sók kiürítésére, azután egy csappal a két (a) és (b) rész közötti összeköttetés megszakítására és végül egy (1) csővel a víz, gőz vagy sűrített levegő bebocsátására, midőn a kén vagy a bikarbonát-kristályok kimosása következik. Az (n) rész a szűrőt alkotja s a megszűrt oldatok a (p) helyen távoznak. Az alkáli szulfideket az (f) tölcséren át az (a) edénybe vezetjük s ott meghatározott mennyiségű vízzel elegyítjük, hogy a kivánt sűrűségű oldat létesüljön. Ezen oldat a (b) edénybe megy át, melyben az (1) nyíláson bevezetett széndioxid nyomása alatt megszűretik. A megszűrt oldatot a széndioxid nyomása a (p) csövön keresztül, mely a (g) csővel közlekedik, ismét az (a) edénybe vezeti vissza. Ha az (a) edény már a szükséges mennyi-
