35389. lajstromszámú szabadalom • Elektromos szedőgépeknél a szedett betűsorok arányosítására szolgáló szerkezet

darab egyenlő az ék egy lépcsőjének magasságával) mindannyiszor, midőn egy spáciumcső illesztetett be a sorba. Ha a sor az arányosítható hosszúságot elérte, még egy matricának, illetőleg betűnek a sorba való beillesztése által, a (85) szedés-ék bizonyos útdarabbal elmozgattatik, mely útdarab arányos a beillesztett matrica vagy betű vastagságával; egy spáciumcsőnek a sorba való beillesztése azonban ezen (85) ! szedéseket befölyásolatlanul kell, hogy hagyja. Ezt a (85) szedés-éknek következő módon való mozgatásával érjük el: Az (1) gyűjtő sín fölött lévő (18) sorakaszték (8, 19., ábrák) a növekedő sor által a sor előtt tovatolatik, úgy hogy a (17) kiegyengető szán ezen akasztókkal a (19) nyúlvány segélyével való kapcsolata következtében helyzetét ezen spáciumcsövekből, és matricákból, illetőleg betűkből álló sor hosszának megfelelő arányban változtatja. Mint már említettük, a (78) korrekcióemeltyű ezen (17) kiegyengető szán (21) ütközőjének mozgási pályájában fekszik, mely ütköző e szánon úgy van beállítva, hogy a (78) korrekcióemeltyűvel jön érintkezésbe, mihelyt a sor a kiegyengetéshez szükséges hosszúságot elérte, azaz azon hosszúságot, mely annyi magasabb rendű spáciummal, mint a mennyi spáciumcső van a sorban, pontosan a normális sort töltené ki. Ha már most további matricát vagy betűt illesztünk be a sorba, a (21) ütköző a (78) korrekcióemeltyűre nyomást gyakorol és a (79) rudat elmozgatja. Ha azonban további spáciumcsövet tolunk a sorba, a (14) spáciumszán ezen spáciumcső vastagságának megf elelő értékkel a leírt módon utánatolódik és a megemelkedő (74) csúszó test közvetítésével a (78) korrekcióemeltyűt úgy forgatja, el, hogy ez utóbbi egy második, a legközelebbi mélyebben fekvő fogát bocsátja a (21) ütközőnek rendelkezésére. A (17) kiegyengető szánt már most ugyanazon útdarabbal tovább kell tolni, a mi az által történik, hogy a (15) sortolattyú a (18) akasztékot a beillesztett spáciumcső szélességének mértékében tovatolja, mielőtt a (79) rúd további elmozgása mehetne végbe, mert a (78) korrekcióemeltyű minden egyes fogának, magassága a sorba beillesztett spáciumcső vastagságának felel meg. A (15) sortolatytyú tehát a sort és ezzel a (17) kiegyengető szánt a beillesztett spáciumcső vastagságának megfelelő útdarabbal elmozgatja és csak ezen út megtétele után lép a (21) ütköző érintkezésbe a (78) korrekcióemeltyű! vei. Ha tehát most a legközelebbi matrica, betű jut ismét a sorba, ez a (79) rúd megfelelő elmozgását idézi elő. A (78) korrekrekcióemeltyfi lengő fölfelé mozgása mindannyiszor történik, midőn egy spáciumcső jut a sorba, tehát függetlenül a (21) ütközőtől, úgy hogy ha pl. három spáciumcső foglaltatik a sorban, mielőtt a sor elérte volna az arányosításához szükséges hosszúságot, a (21) ütköző a (78) korrekcióemeltyűnek csak harmadik fogával fog érintkezésbe lépni. Következik ebből, hogy a sornak spáciumcsövek beillesztése által létrehozott elmozgatása a korrekcióemeltyű segélyével közvetlenül a (100) kiválasztó lemez (91) spácium-ékére vitetik át, a nélkül, hogy a (85) szedés-ék ez által befolyásoltatnék, azaz ezen (85) saedés-ék helyzete csak a sor azon hosszától függ, melyből a (78) korrekcióemeltyű a jelenlévő ideiglenes spáciumdarabokra eső értéket levonja, más szavakkal: a (85) szedés-ék helyzete csak az egy sorban meglévő matricák, illetőleg betűk számától függ. A (100) kiválasztó lemez helyzete megadja, hogy hány spáciumdarab iktatandó ki és milyen vastagságúak legyenek e spáciumdarabok, és helyzete a két (85) és (91) ék helyzetétől függ. A (100) kiválasztó lemez (29., 29a. ábrák) a (101) kiiktató emeltyűk alatt (20., 21, 22. ábrák) foglal helyet és ismert módon több, empirikusan elrendezett (100a) peczekkel van fölszerelve, melyek a lemez fölületéből fölfelé nyúlnak. A 29. és 29a. ábrákon a (100) kiválasztó lemez, a (0) vonal mentén ketté választva, nagyobb léptékű fölülnézetben van bemutatva. A (100a)