35316. lajstromszámú szabadalom • Reflektoros regeneratív gázfűtőkályha

jelenleg alkalmazásban lévő fél reflektorok. A 2. és 3. alatt fölsorolt reflektorok a fokusok elhelyezése szerint függőlegesek (3. és 8. ábrák) vagy vízszintesek (4. ábra) lehetnek. A függőleges elrendezés előnye, hogy lentről félig minden légrétegbe esik egy-egy láng és így minden párhuzamosan fekvő rétegbe jut sugárzás által meleg. Ez­által nemcsak szorosan a szoba padlózata fölötti rétegek melegíttetnek, mint ez a je­lenleg forgalomban lévő kályháknál törté­nik, hanem a kályha teljes magasságának megfelelő, csaknem embermagasságú lég­rétegek láttatnak el hősugarakkal. Az egyenes vonalban fekvő (1., 4. és 8. ábra) vagy körívben futó (10. ábra) egy­szerű (8. ábra (a b) irányban fekvő) vagy kettéosztott (1. és 4. ábra) lángzósugarak mögött van elhelyezve légelosztóként sze­replő, továbbá az égési termékek elvezeté­sére szolgáló berendezés. Az egyenes lángzó­sorok részére az 5. és 6. ábrák, a körívben fekvő lángsorok részére a 11. és 12. ábrák tüntetik föl a berendezést. A hideg levegő a kályha alatti részekből áramlik a (h és hx ) csövekbe, megkerüli az (L Li) köpenyt, amikor is az (e, e4 ) csatornákon elvonuló égési termékek mele­gének egy részét veszi föl ellenáramban. Az így előmelegített levegő tovább vonul és a (c) csatornákon át a (d és dx ) jelű csatornákba jut, honnan a (t) nyíláson át a láng aljához vagy az (ny) jelű csatorna «o» hossznyílásain a láng oldalához áram­lik. A d és d2 úgyszintén az «ny»-el jelölt csatornák azáltal, hogy minden egyes lán­got alulról és mindkét oldalról körülvesz­nek, (1., 7. ábra metszetben) annyira fel­melegszenek, hogy a rajtuk átáramló és már előre felmelegített levegőt magas hő­fokra hevítik, miáltal fehér lánggal való intenzív, korom- és füstmentes égést nyerünk. A lángok égéstermékeit az egyenes- vagy hullámlemezből készített s (k) kürtővel összekötött (s) sisak szívja fel. Hullámle­mezböl készült sisak alkalmazásánál az égési termékek elvezetése minden láng fölött eszközölhető. Mielőtt az égéstermékek a kürtő felé eltávolodnának, melegük ki­használása czéljából az (éx és éa ) csöveken át, két hullámlemez összeszegecsélésből ké­pezett (cs) csősoron keresztül vezettetnek, még pedig az I. és II. csoportban fölülről­lefelé, az I/a és Il/a csőcsoportban lentről fölfelé s innen (k) toldaton át a kémény­hez. A forgási fölületből alkotott reflektor­kályhánál (10. ábra) az égési termékek az «é» csőből egy köralakú lemez által ketté­osztott ex és e3 huzatokon keresztül vezet­tetnek a kéménybe. E huzatfölületeken az alulról fölfelé áramló hideg levegő felme­legszik, közben a (v) vízmedenczében el­helyezett vízgőzökkel keveredve, a kályha fölső részén kíáramlik a fűtendő helyi­ségbe. A gázbeömlés önműködően való elzárásra szolgál a 13., 14., 15., 16. és 17-ik ábrák­ban föltüntetett záró- és gyujtócsap. Ez áll mindenek előtt egy gyengén kúpos nagy hengeres és belülről üreges (p) csapkúp­ból, mely a (G) lángzócsőhöz és a (gy) gyújtócső felé furatokkal bír. E csaphoz a (H) csapházba van beillesztve, melyet fölülről az (E) kúposán illesztett födél zár le. E födélen bújik keresztül a csapszár, melyre az (M) mutatóban végződő (f) fogantyú van rácsavarva. A fogantyú lefelé eső (T) nyúlványához az (S) tekercsrúgó egyik vége van megerősítve, míg eleje az (E) födél egyik nyúlványához van csa­varva. A fogantyút tehát forgatása után a tekercsrugó viszi vissza eredeti állásába, mely czélból kell, hogy a (p) csapkúp ne járjon nehezen. E végből a csapkúp alúl golyóra van ágyazva és fölülről (g) rúgó­val van leszorítva. A fogantyú (T) nyúl­ványa a (K) ív hasítékán forog ide-oda, miáltal szélső helyzeteiben határolva van. Közbenső helyzetekben a (Z)-vei jelzett szög a forgattyút oly módon rögzíti, hogy a szög aljában levő (n) orr a csapház peremében levő és a «zárva», «gyújtás», «teljes égés» és «mérsékelt égés»-nek megfelelő (ly) lyukban a perem alatt elforgatandó, ezáltal a fogantyú fogva marad. Ha avatatlanok forgatják a szöget, akkor ez mindazon ese­tekben, melyehben az (n) orr az (ly) lyukak

Next

/
Thumbnails
Contents