35291. lajstromszámú szabadalom • Úszódokk a súlynak emelésér és sülyesztés közben való kiegyensúlyozásával
-r 3 — tehert kiegyensúlyozó hatást, melyet emelés közben a levegőtérfogatok önműködő megnövekedésével járó fölhajtó erő növekedése létesít, jóval megnövelhetjük az által, hogy ha az (a) tereket megnagyobbítjuk és ha a levegőt ezekből sülyesztés alkalmával más tartányokba, melyek vagy a fölső oldalszekrényben, vagy a dokkon kívül, pl. a parton vannak elhelyezve, részben elvezetjük. Ez által elérjük, hogy az (a) levegőterek nagy voltának daczára a sülyesztés alkalmával azok megfelelő mértékre csökkennek, míg az emelésnél önműködő növekedés jő létre akként, hogy a hajtósúly legnagyobb része önműködőlég kiegyensúlyoztatik s így csupán kis vízmennyiségek kiszivattyúzásával is elérjük, hogy a dokkot fölemelhessük, mi mellett a viza többi rekeszből önműködőlég kifolyik. A 3. ábra szerint a dokk fölső részében a (k 1) levegőtartányok a fölső oldalszekrényekben vannak elhelyezve, ezek az (a) rekesszel a rajzon föl nem tüntetett csövekkel vannak összekötve, úgy hogy sülyesztés alkalmával az (a) rekeszből a komprimált levegő részben a (k 1) rekeszekbe kerül, míg utóbb fordítva visszaáramlik az (a) rekeszbe. Ezen (k 1) rekeszek a dokkon kívül pl. a parton is elhelyezhetők, a mikor ezeket (a) rekesszel csövek vagy tömlők segélyével összekötjük. Oldalszekrény nélküli úszódokkoknál a megfelelő levegőtartányokat a dokknak emelés és sülyesztés alkalmával való vezetésére szolgáló támasztópontok gyanánt is használhatjuk. A (p) cső a (h) rekeszt az (a) rekesszel köti össze azon czélból, hogy a sülyesztés megkönnyítésére (h)-ból részben vizet ereszszünk (a)-ba az (a)-ban lévő levegő komprimálására. Az előny abban rejlik, hogy a levegőnek komprimálása csak akkor történik, midőn már külső vízellennyomásunk van, miáltal a levegőnek a dokkból való kiszabadulása ki van zárva. A (b) és (c) oldalszekrények kiürítésénél a víz a fölső terekből önműködőlég kifolyik, míg az (a) rekeszből a levegő expanziója folytán a víz a szivattyúkhoz nyomatik, úgy hogy a szivattyúzás kezdetén evvel a víz szállítási magassága redukáltatik. A (p) cső visszacsapó szeleppel bír, úgy hogy a levegő az (a) rekeszből a (h) rekeszbe nem tódulhat. Ugyanezt elérhetjük az által is, hogy a csövet egészen az (a) rekesz fenekéig vezetjük. Az (a) tér vagy közvetlenül a szivattyú vezetékével vagy a (b) rekeszekkel visszacsapó szelepek segélyével lehet összekötve, úgy hogy a víz a (b) kiürítésénél (a)-ból (b)-befolyhatik. A víz az (a) rekeszekből a szabadba is kivezethető. Ha a (h) és (i) víztereket nem alkalmazzuk, úgy a levegő komprimálása nem a (h)ban lévő víznek (a)-ba való lebocsátása által, hanem a víznek (b)-ből (a)-ba való leeresztése által történik. A levegőtérbe való vízbebocsátást természetesen kívülről is eszközölhetjük, de akkor a dokk külső lemezburkolatának légmentesen kell zárnia. A hatást jóval növelhetjük az által, ha (a) oly levegőterekkel van összekötve, melyek vagy magán a dokkon, vagy azonkívül, például a parton vannak elhelyezve. Nagyobb dokkoknál előnyösen alkalmazható az egyidejűleg munkagépek hajtására szolgáló kompresszor, mert a lesülyesztett dokkoknál a már komprimált levegőhöz csekélyebb mennyiségű levegő vezetése és csekélyebb túlnyomás előidézése elegendő arra, hogy a vizet kiszorítsuk. A víz kiszivattyúzása csak a viszonylagosan kicsiny (b) rekeszekből történik, míg a fölötte lévő (h i) rekeszekből a víz önműködőlég kifolyik. Hogy az üres dokkot sülyeszthessük, az üres dokk emelésénél elegendő vízmennyiséget hagyunk a (h) és (i) terekben. Az (a) rekeszt ekkor a ponton egész szélességére kiterjeszthetjük, miáltal egy szivattyútelep elmaradhat, mert a víz az alsó ponton terekből kiszoríttatik, míg a fölső oldalszekrényekből magától kifolyik.
