35266. lajstromszámú szabadalom • Javított antibalanszberendezés billenő ekéknél
— 2 — nagy köz marad szabadon, tehát a részek akadályt képező torlódásokra okot nem adnak, mint a régebb ekéknél. A (b) csapágyaknak fölül toldatai vannak, ezeken egy átlós (f) merevítőt lehet fölerősíteni, mely a maga részéről a fölső (g) harántgerendával van összekötve és így az eke középrészének összes részeit összef ogja. A (h) vonólemez és (i) vezető tagjai a (k) függesztő kengyelek útján vannak az (a) haránttengelyre szerelve, a (k) függesztő kengyelek pedig az (a) haránttengelyen és az alsó (e) harántgerendán kettős vezetéket találnak, úgy hogy a (h) vonólemezt könnyen lehet az (m) barázda- vagy (1) tarlókerék félé mozgatni, ha ez az eke működése közben a vonószerkezet beállítása czéljából szükségessé válik. A kerekek és a kormányzóberendezés elrendezése Migyanaz, a mi az ismert billenő ekéknél. Az 1. és 2. ábrán az (a) haránttengely, az alsó (e) harántgerenda és a fölső (g) harántgerenda szélső jobb állásában van ábrázolva, tudniillik ama helyzetében, melyben az ekekeret (A) középvonalától a legtávolabb van. Mikor az ekét az úton vontatjuk, vagy a tábla végén megfordítjuk, a keret a közép-, illetve az (A) vonal szerint vett balanszállásában van. Ha azonban az egyik vonókötélben húzóerő hat, az ekekeret előremozgásánál önműködően tér ki a balansz állásából. A tarló- és barázdakerekek és az (a) haránttengely középvonalai aránylag igen közel vannak egymáshoz, úgy hogy az ekeközéprész a (p) tengelycsapok körül nem végezhetnek oly heves lengéseket, mint a meglévő szerkezeteknél, miért a fékező lánczokban föllépő húzási igénybevételek, valamint a kormányzóberendezés kopása is tetemesen csökkennek. A vonórudak és megerősítésük akként vannak elrendezve, hogy a (q)) fővonótagon való megerősítés, tehát a húzóerő támadási pontja a keréktengely mögött és nem, mint az eddigi szerkezeteknél, ez előtt fekszik. Ily elrendezés a kormányzást tökéletesebbé teszi és a helyes vezetést kisebb erőkifejtéssel. biztosítja. A (k) függesztő kengyelek, melyek az alsó (e) harántgerendától függetlenül vannak átvezetve, lehetővé teszik, hogy a (q) fővonótag a megfeszített kötél húzóirányának megfelelően álljon be. A gyakorlatban kitűnt, hogy a vonóberendezésnek okvetlenül a húzás irányának megfelelően kell beállania, főleg, ha az ekecsoroszlyák elkoptak, vagy ha egyenetlen talajt kell szántani és a most leírt berendezés lehetővé teszi, hogy az ekevezető szántás közben üléséről végezhesse ezt a beállítást. A szabályozóberendezést egy (t) csavarorsó képezi, mely a kereten az ekevezető ülése közelében van elrendezve. A (t) csavarorsó vége az (u) feszítőszer kezet útján van a kétkarú (s) emelővel összekötve, mely a főkereten forgathatóan van ágyazva. Az (s) emelő külső végei lánczok útján átlós (r) vonórudakkal vannak kapcsolva, ezek pedig az (o) lánczok útján a (q) fővonótaggal összekötve. A (t) csavarorsó forgatásával az (s) emelőt lengésnek indítjuk, minek következtében az egyik vonórúdban feszültség lép föl, úgy hogy az (o) és (q) tagok új oldalállásba jutnak. Ily módon a vonóirányt az eke középvonalához viszonyítva eltolhatjuk és a vonóberendezést megfelelően beállíthatjuk. Találmányunk egy módosított foganatosítási alakja látható a 4. ábrán, melynél az (r) vonórudakat a (v) lánczgörgők körül vezetett lánczok kötik össze a (w) középdarabbal, a melyet az ekekeretre az (y) csap körül forgathatóan ágyazott (x) emelő állít be. A találmányunk szerint szerkesztett antibalanszbefrend'ezés alkalmazása lehetővé teszi, hogy a vontatott kötélnek oldalt való megerősítésére egy emelőberendezést alkalmazzunk, mi az eddigi billenő ekéknél lehetetlen volt. A föntebb leírt vonóberendezés az eke mindkét végén alkalmazva van, úgy hogy a vonóberendezés szükséges beállítását az eke minden menetirányánál elvégezhetjük. Az antibalanszberendezés az ekekeret két végét az ismert módon befolyásolja, úgy hogy az eke működő végét túlsúly terheli, mit az idéz elő, hogy az antibalanszberendezés eltolódásánál az ekekeret súlypontja is megváltozik.
