35264. lajstromszámú szabadalom • Kukoriczavetőgép

A gép működésé a következő: a kocsi megindítása által forgásba jön az (a) fogaskerék, mely a hátsó (b) kerékre van szilárdan erősítve; (a) forgatja (c)-t, sígy forgásba jön a (d) korong az (e) tengely útján. A (d) korong az (o) tengelyre szilárdan van fölékelve. Az (e) tengely a (d) korong útján a (g) szerkezettel van az(f) tengellyel összekapcsolva, de oly módon, hogy az (f) tengely bármikor oldható az (e) tengelytől, hogy így szabadon elforgatható legyen. Az (f) tengelyre vannak erősítve a kukoriczaelosztó korongok: (h i j). Ezen korongok külső peremén mélyedések vannak, (k m), melyeknek száma a fogaskerekek áttételétől függ, s a mely mélyedések úgy vannak formálva, hogy 2—4 szem kukoricza férjen el benne, másrészt pedig, hogy a fölötte lévő rugalmas lemez (n), össze ne törje a szemeket. Hogy a mélyedésben a kívánt számú szemnél több ne maradjon, ezt elérjük az (n) lemezzel, melyet rúgó vagy más szerkezet szorít a koronghoz és a melyen egy köralakú nyílás (ó) van, a mely teljesen ráfekszik a korongra. A lemez fölött van a kukoriczatartály (p q r), a melyből a kukoricza az (ó) nyíláson át a k m) mélyedésekbe jut. A mint a korong tovább forog, az (n) lemez a fölös kukoriczát leszedi a mélyedésről, ez által el van érve, hogy csak bizonyos számú szem. (2—4) ezek nagysága szerint jusson a szelepre, (1) A szelepnek (s) karját az (f) tengelyre erősített (x y) karok kibillentik, az által szelep nyílik, s a kukoricza egy helyre leesik. A szelep záródását rugók (u v) mozdítják elő. A kukoricza a (z) csövön (7. ábra) át jut a vetőcsoroszlyába s innen a földbe. Avetőcsoroszlya formája olyan, hogy a szem szabadon kiesik, s másrészt a lenyomásnál földdel nem tömődik be. Hogy a szemek bizonyos távolságra essenek egymástól, azt elérjük, úgy, hogy a fogaskerekek áttételét úgy szerkesztjük, hogyha a kocsi kereke pl. 70 cm. utat tesz meg, akkor az (f) tengely pl. félfordulatot tegyen, s miután az elosztó korongon (pl. a rajzon, mely a gép egy kiviteli alakját tünteti föl) két mélyedés van, tehát éz esetben minden 70 cm.-nyi távolságban ki fog esni az a néhány szem kukoricza. Igen fontos része a szerkezetnek, illetve gépnek a beállító készülék. Ugyanis, hogy teljesen hálószerű koczkaszerű vetést kapjunk, szükséges a fordulóknál két egyenest húznunk, s a vetést mindig itt kezdenünk. Ezt pedig elérjük, a minden helyzetben könnyen oldható tengelykötés által (5. és 6. ábrák). A beállítás az egyenes mentén úgy történik, hogy vetőcsoroszlyákat, a milyen a jelen esetben (rajzon) 3 van, egymástól a kivánt kb. 70 cm.-nyi távolra az egyeneshez állítjuk, és oldjuk az (1) csavart és a (2) karral forgatjuk az (f) tengelyt addig, míg az (x y) karok egyike az (s) karhoz ér. Most ismét zárjuk az (1) csavart és így az (f) tengelyt összekötöttük az (e) tengellyel és a kocsi megindulhat. Erre az (y) kar kibillenti az (s)-t, és így a szemek kiesnek. A vetőcsoroszlyákat emeltyűszerkezettel lehet a földbe nyomni. Hogy fordulónál is könnyen megkaphassuk a szükséges, pl. 70 cm.-nyi távolságot, azt elérjük az által, hogy a kereketa szélső vetőcsoroszlyától pl. 35 cm.-nyi távolra helyezzük el, a fordulónál azután a kerék nyomába vezetjük a gépet, s így a vetőcsoroszlya a nyomtól ismét 35 cm.-nyire, az előbbi helyzetétől pedig 70 cm.-nyire van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kukoriczavető gép, jellemezve egy olyan magelosztó szerkezet által, mely fogaskerék előtét vagy hasonló szerkezettel forgatott tengelyre ékelt három vagy több tárcsából áll, melyeknek peremén több, pl. 2 átmérőmenti, szemközt fekvő ponton, mélyedések vannak kiképezve, továbbá az által, hogy a tárcsák egymástól való távolsága akkora, mint a mekkora a gépnek előrehaladási útja, míg a tárcsa egy félfordulatot tesz, a kocsikerekek középvonalai a szélső tárcsáktól pedig f élekkora távolságban vannak, a miáltal elérjük azt, hogy úgy a kocsi haladási irányával párhuzamos,