35253. lajstromszámú szabadalom • Elektromosság-számláló

Megjelent 1906. évi márczius hó 37-én. MAGY. Km. SZABADALMI ^ffiw HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 85258. szám. VII/h. OSZTÁLYElektromosság- számláló. seidel hermann elektrotechnikus bécsben. Bejelentésének napja 1905 augusztus hó 3-ika. Elsőbbsége 1904 junius 16-val kezdődik. Jelen találmány tárgyát elektromosság- | számláló, még pedig mótorszámláló képezi, melynél a horgonytekercsek körben és a tengelyeikkel a horgony tengelyéhez párhuzamosan vannak elrendezve. Az eddig ismeretessé vált ily mótor-számlálóknál úgy a mezőtekercsek, mint a horgonytekercsek akkép vannak elrendezve és méretezve, hogy a horgonytekercseknek aránylag nagy utat kell megtenni, melynél a köztük és a mezőtekercsek között föllépő vonzási erő nem felel meg a fölhasznált energiának. Ennek okát az erővonalaknak ily elrendezésnél előálló elosztásában lehetne keresni, mely elosztás rendkívül kedvezőtlen, úgy hogy a horgony hajtása a szükségelt energiához mérten nagyon gyöngén eszközöltetik. Ha ismert szerkezetű mótorszámlálónál a horgony- és mezőtekercsek elrendezése olyan, a mint az a mellékelt rajz 6. ábrájában föl van tüntetve, melynél a horgonytekercsek szélessége a mezőtekercsekével megegyezik, akkor a gyönge hajtás oka nyilván abban áll, hogy az esetben, ha egy (B) horgonytekercs egy (A) horgonytekercs fölött áll, a szomszédos horgonytekercsek csak rendkívül csekély erővel vonzatnak. Ennek folytán ily számlálóknál előfordul, hogy azok csekély áramerősség mellett nem | indulnak meg. Vannak oly horgonyállások is, melyeknél a horgony a maximális terhelés 2%-át fölülmúló terhelés mellett sem indul meg, úgy hogy ily számlálók nem felelnek meg annak a követelménynek, hogy csekély terhelésnél is pontosan számláljanak. A horgony megindítása alkalmával ily tekercseknél föllépő folyamatok megítélésére szolgálnak a mellékelt rajz 4. és 5. ábrái, melyeken egy ily mótorszámláló (A) mezőtekercse és (B) horgonytekercse metszetben vannak föltüntetve. Mindkét tekercsnél a legnagyobb mezőerősség körülbelül a (11 12 13 14) nyilakkal jelzett helyeken van. Mindkét tekercs vonzó ereje a tekercseket a 4. ábrán föltüntetett helyzetből oly helyzetbe törekszik vinni, melynél a (11) és (13) nyilak egymással körülbelül szemben állanak. Ha már most a horgony az eleven erő folytán továbbforog, akkor nyilvánvalóan a (11 13) nyilakkal jelzett tekercsszélek egymástól való eltávolodásánál csak csekély vonzó erő gyakoroltatik, sőt némely esetben fékezés, még1

pedig az 5. ábrán föltüntetett helyzetig állhat be. A további úton azon helyzetig, melyben a két (A B) tekercs egymást födi, a gyakorolt vonzó erő szintén nem lesz nagy. Te-