35237. lajstromszámú szabadalom • Villamos előjelző berendezés

- 3 czélra maga az előjelző egy önműködő meg 8zakítóval látható el. Végül az előjelző szabadra állítását elérhetjük az által is, hogy egy telep áramkörét zárjuk, mi mellett az áram megszűnése esetén az előjelző lassú menetre fordul. B) A (10) emeltyűkontaktus úgy van alkalmazva, hogy csakis a szabványos, tehát tilos állásában nincs zárva. C) A zárjelző átkapcsoló, mely úgy van szerkesztve, hogy a (11) induktorkontaktust egy nyúlvány követitésével az egész átállítás alatt érintse és a galvántelep (12) kontaktusát csakis a zárjelző teljesen szabad állásánál zárja. D) Az előjelző szerkezet. Ez áll a súlymótorból, ennek villamos kiváltó szerkezetéből, a megakasztó átkormányozó szerkezetéből, a jelzőtárcsa mozgató rúdjaiból és egy biztonsági szerkezetből a súlymótor sodronykötelének szakadása esetére. A súlymótort a (13) kötéldob, az erre fölcsavarodó (14) sodronykötél, a (15) mozgatósúly és a menet szabályozására szükséges fogaskerékáttétellel hajtott (16) széllapát, illetve centrifugál fék alkotják. A kiváltó szerkezet áll a (17) elektromágnesből, ennek (18) horgonyából, ez utóbbinak (19) tengelyén ülő (20) oszcillátorból és az ezzel együtt működő (21) megakasztó szerkezetből, illetőleg fogas szegmensből, melynek legalsó (22) foga szélesebbre van kiképezve a többinél. Ezen fogas szegmens (23) megakasztó asztalkával van ellátva, melyre a (24) kar fekszik, mely kar a súly lefutását gátolja. A megakasztó átkormányzó szerkezete áll a minden állításnál felet forduló (40) tengelyre fölékelt (25) excenterből, mely egy (26) függélyes tengely körül forgó (27) emeltyűt mozgat, a (26) tengelyen van megerősítve a (27) emeltyűre merőlges (28) kar, melynek vége a (31) fogas szegmens (29) tengelyét támadja meg és ezt a saját irányában előre vagy hátra eltolja, minek folytán az oszcillátorral egyik esetben a (21) fogas szegmensnek csakis (22) foga, másik esetben pedig csakis annak többi fogai működnek együtt. A kiváltó szerkezet elektromágnesének egy másik foganatosítást alakját a 2. ábra tünteti föl. Az elektromágnes sarkai között a polarizált (E D) horgony mozog, mely egyúttal az oszcillátor tengelyeképen is szerepel. A szabadra állításnál az egész rendszer közismert módon működik. A csévékbe váltakozó áram jut és a polarizált horgony folytán az oszcillátor lengést végez és a szegmens lefut. Miközben az előjelző «szabadra» megy, a megakasztó szegmens az előbb ismertetett átkormányzó szerkezettel elhúzatik és most a szegmensre erősített (40) fog fekszik föl az oszcillátorra erősített (41) karra. Minthogy a zárjelző most «szabadra» áll, a galvántelep árama átfolyik az elektromágnes tekercsein és a telep sarkai úgy vaunak az elektromágnessel kapcsolva, hogy az a (41) kart a (40) fog alatt tartja. Ha az áram megszűnik, a polarizált horgony vonzása csökken, a szegmens súlya a (41) emelőkaron az oszcillátort el tudja forgatni és az előjelző a «lassú menet» állásba jut. Megjegyzendő, bogy az átkormányzás alatt egy rúgót vagy súlyt is lehet a horgonnyal oly kapcsolatba hozni, hogy az az áram megszűnése után a horgonyt leszakítsa és így a kiváltást létrehozza. A jelzőtárcsa mozgató szerkezete áll a súlymótor által hajtott (30) fogaskerékből, mely a (40) tengelyen ül, a tengely végén van alkalmazva a (31) forgattyú, mely a forgatás alatt a (32) rudat föl- és letolja és az ezzel összekötött jelzőtárcsát mozgatja. A biztonsági szerkezet, mely a sodronykötél elszakadása esetén az előjelzőt esetleges «szabad» állásból a «lassú menet» állásba hozza, azon alapelven van szerkesztve, hogy a leeső súly egy másik erőforrást, rúgót vagy súlyt hoz oly állapotba, hogy az a hajtóművet mozgatni tudja. Ennek egyik kiviteli alakja a következőképen van szerkesztve: A (31) forgattyú (33) csapja meg van hosszabbítva és a (34) tengelyen ülő (35) kétkarú emeltyű reátámaszkodik. A két-