35214. lajstromszámú szabadalom • Írógép

a (14 és 10) váltóbillentyűkkel működtetett (16, 16') rudak és (17 17') emeltyűk segélyével forgathatók. A (10 és 10') orsókon (11 és 11') csavaranyák vannak, ezekre (12) vezetéklemez van erősítve, mely utóbbira viszont a (9) papírhengert hordozó kocsi van szerelve s ennek (13) karjai a vezeték két szélére rá vannak hajlítva, úgy hogy a kocsi csak jobb- és balirányban csúsztatható. A (9) papírhengernek a betűkarok három betűjének megfelelő három helyzetbe való beállítása a következőleg történik: A (14 és 15) váltóbillentyűk egy-egy (18) szögemeltyű révén a (16 161

) vonórudakkal állanak összeköttetésben, melyek másik végüknél a (17, 171

) szögemeltyűkkel állanak csuklós kapcsolatban. E szögemeltyűk szabad karjainak végén hosszanti hasítékok vannak kiképezve, melyekbe a (10, 101

) orsóktól oldalt kinyúló (19) karokat egymással összekötő (20) rúdnak (21, 211

) peczkei illeszkednek. Ha most már a (14) váltó-billentyűt lenyomjuk, a (18) szögemeltyű a (16) rudat hátra húzza, ez a (17) szögemeltyűvel a (20) összekötőrudat balra csúsztatja, minek folytán a (10 és 10l

) orsók tengelyük körül elfordulnak és a (11) csavaranyák a rajtuk levő kocsival és papírhengerrel együtt a legfölső helyzetbe emelkednek s ezen helyzetüket mindaddig megtartják, míg csak a (14) váltóbillentyű le van nyomva, melynek elbocsátása után ismert módon, súly- vagy rúgóhatás alatt, önmaguktól visszatérnek a közép helyzetbe. A hengernek az alsó helyzetbe való hozása ugyancsak hasonló módon, a (15) váltóbillentyű segélyével történik. A papírhengert írásközben a betűtávolságnak megfelelően az (5) vonórudakkal kapcsolatos szerkezet továbbítja. Ezen szerkezet áll a helytálló (22) csapok körül lengethető (23) szögemeltyűkből, a (24) csapokra szintén lengethetően kezelt (25) kengyelből és a (26) oszlopon ingó (27) akasztókilincsből, mely előtt a (28) fogaslécz halad. Az (1) billentyűk lenyomásakor az (5) rúd hátra húzódik, s a (22) csapon a (23) szögemeltyűt a nyíl irányában (2. ábra) elforgatja. A (23) emeltyűknek egyik karja ugyanis az (5) rudakon levő (29) kivágásokba vagy fülekbe nyúlik s így a szögemeltyűk kénytelenek az (5) vonórudak mozgását követni. Ha tehát a szögemeltyűknek egyik karja hátra billen, akkor azoknak másik karja a rajta fekvő (25) kengyelt a 2. ábrán eredményvonallal rajzolt állásba billenti, mely viszont a vele s a (27) akasztókilincs egyik, rendes állásánál a fogasléczből kiemelkedő fogával kapcsolatos (30) sodronyt lehúzza, úgy hogy a kilincs másik foga a (28) fogaslécz fogából kiemeltetik s a papírhenger kocsija hirtelen egy foggal tovább ugrik, miközben azonban a kilincs ellentett fogát a (25) kengyel (30) sodronnyal már annyira lehúzta, hogy az a (28) fogaslécz fogaiba nyomul és a kocsit további menetében megakasztja. Mikor a billentyűt szabadon bocsátjuk, a részek ismeretes módon, súly vagy rúgóhatás következtében, eredeti helyzetükbe térnek vissza, vagyis az akasztókilincsnek a (30) sodronynyal kapcsolatos foga a fogasléczből kiemelkedik, míg másik foga abba belekapaszkodik. Mint ebből kitűnik, a fogasrúdnak oly beosztással kell bírnia, hogy két-két foga feleljen meg egy betűtávolságnak. A (27) akasztókilincs működése körülbelül megegyezik az ingaórák horgonyának működésével. A (28) fogazott léczet akkora szélességben kell készíteni, hogy a (27) akasztókilincs fogai a papírhenger alsó és fölső állásánál is a lécz fogaiba kapaszkodhassanak. Az alaplemeznek (34) bakjára (31) szögemeltyű van lengethetőleg szerelve, melynek hátsó vége (35)-nél rá van görbítve a (25) kengyel pallójára, míg másik vége a (36) szem közvetítésével a festékszalag beállítására rendelt (37) vezetékben mozgó (32) rúdhoz csatlakozik. Midőn a betűbillentyűk megütése alkalmával a kengyel a 2. ábrán eredményvonallal jelzett állásba billen, a (31) szögemeltyűt is elforgatja, ennek következtében a (32) rúd fölfelé csúszik s a (33) festékszalagot az írásnak megfelelő állásba helyezi, míg az ütés után a részek