35209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antimon és arzén festékek, antimontihophon, sárga és vörös antimonszulfidok vagy antimoncinober előállítására
Megjelent 1906. évi márczius hó 2()-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 35209. szám. IX/a/b. OSZTÁLY. Eljárás antimon és arzenfestékek, antimonlithophon, sárga és vörös antimonszulfidok vagy antimoncinober előállítására. BRUNET LÉON VEGYÉSZ BRIOUDEBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 julius hó 26-ika. Az eddig ösmert összes eljái-ások, melyek az arzenpentaszulfidek és antimonpentaszulfidek (antimonezinnober vagy antimonium) előállítására szolgálnak, azon alapulnak, hogy alkali- vagy alkaliföldfém szulfantimoniátokat vagy szulfarzeniátokat sósavval vagy kénsavval megbontunk és pedig pl. a következő reakcziók szerint: 2 Na3 Sb S4 + 3 H2 30, = 3 Na, S04 + 3 H2 S + Sb2 S6 Bas Sb2 S8 + 3 H2 S04 = 3 Ba S04 -j- 3 H3 S+ Sb, S6 Cas Sb2 Ss 4- 3 Ha S04 = 3 Ca S04 + 3H2 S + Sb2 S6 2 Na„ As S4 + 3 H2 S04 = 3 Na, S04 + 3 H2 S + As2 S5 Amint látjuk, mindezen reakcziókban bőven szabadul föl kénhydrogén, ami igen kellemetlen, ezenfölül pedig a melléktermék gyanánt képződő kalcium- vagy nátriumszulfátok vagy chloridok iparilag értéktelenek. Az ezen eljáráshoz szükséges savakat pedig külön kell vennünk. Az antimonezinnober készítésénél kalciumvagy nátriumthioszulfátból indulunk ki, melyet antimonehlorür vagy szulfáttal kezelünk, amidőn a thioszulfátból az elméletinél ötszörös vagy hatszoros mennyiséget kell használnunk, pedig a thioszulfát drága anyag. Ennélfogva a termék előállítási költségei igen magasak, úgy hogy ezen festékeket nem lehetett általánosan használni, daczára jó ellenállóképesaégüknek és jó födőképességüknek, hanem úgyszólván csupán a gummi vulkanizálására és festésére használták, mely anyag a nagyobb költséget elbirta. Jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint az arzén- és antimonfestékeket oly módon állítjuk elő, bogy azokat az alkalivagy alkaliföldfém szulfarzeniátokból vagy szulfantimoniátokból kéndioxiddal választjuk le, melyet megfelelő fémszulfideknek pörkölése útján állítunk elő és pedig nevezetesen antimonérczek pörkölése útján. Ily módon első sorban azon előnyt érjük I el, hogy nem kell a reakezióhoz szükséges savat venni és nem kapunk többé értéktelen melléktermékoldatokat, hanem alkalithioszulfátoldatokat, melyeket az antimonezinnober előállítására használhatunk. Ha báriumszulfantimoniátot használunk kiindulási anyag gyanánt, úgy igen szép sárga festékre teszünk szert, mely sárga antimonszulfidból és báriumthioszulfátból áll. Az antimonlithophon előállítása ugyanazon elv szerint, vagyis a pörkölésnél nyert kéndioxydgázok segélyével történik. Az eddig használt lithophonok zink- vagy ólom-oxyd vagy szulfid és bariumkarbonát vagy szulfát sokféleképen változó arányú keverékéből állanak.
