35194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új anthracénszármazékok előállítására
nélkül alkáliák hozzáadása mellett nyomtatjuk és azután gőzöljük, vagy pedig hogy azt valamely redukálószerrel alkáli hozzáadása nélkül nyomtatjuk és azután alkálin vezetjük át. Az eljárást a következő példákkal világítjuk meg: I. példa. 50 rész (3-methylanthrakinónt 200 rész kálihydráttal és 200 rész alkohollal 150—170° C-ra hevítünk. A keveréket vízbe öntjük, egy ideig főzzük vagy kevés nátriumhypokloritot adunk hozzá, hogy a reakcióterméket, amennyiben hydrovegyület alakjában van jelen, oxydáljuk és azután szűrjük. A reakciómasszához czélszerűen már előzetesen is valamely oxydálószert, példáúl salétromot, káliumklorátot stb. adhatunk; ebben az esetben a hőmérsékletet nem kell 140—150°-on túl emelnünk. Nitrobenzolból való átkristályosítás útján, melyben melegen elég könnyen oldódik, a reakcióterméket tisztább alakban, mint aranysárga apró kristályokat kapjuk meg, melyek 360° C-nál még nem olvadnak meg. A vegyület igen nehezen oldódik benzolban, alkoholban, étherben és acetonban, oldhatatlan alkáliákban; koncentrált szénsavban szép kékesvörös színnel oldódik. II. példa. 1 rész w-diklor-p-methylanthrakinont Ca HÍ COa . C6 H8 . C H Cl2 4 rész kálihydráttal és 4 rész alkohollal égy órán át 160—170° C-ra hevítünk. Az olvasztékot vízbe öntjük, Va—1 órán át főzzük és a reakcióterméket leszűrjük. Ugyanazon eredményhez jutunk akkor is, ha kálihydrát és alkohol helyett mésztejet használunk. A reakciót zárt edényben 174—200° C-nál foganatosítjuk. A fölös meszet végül hígított sósavval távolítjuk el. w-diklór-p-methylanthrakinón helyett a monoklórszármazékot vagy a kettőnek elegyét, valamint a megfelelő brómszármazékokat is alkalmazhatjuk. Különösen könnyen reagál az w-monobróm-fi-methylanthrakinón. Nem kell egyébként alkoholos kálival dolgoznunk, hanem ép olyan jó eredménnyel pl. egy rész w-monoklór-jB-methylanthrakinónt négy rész kálihydráttal és egy rész víztelenített nátriumacetáttal körülbelül egy órán át 170—180° C-ra hevíthetünk. Mindig egy és ugyanazon végtermék képződik. Festési utasítás 50 kg. gyapotra. III. példa. Az 1000 1. vizet tartalmazó 50—60° C meleg festőfürdőben 05 kg. kondenzációterméket (100%) adunk, mely az I. vagy II. példa szerint lett összeállítva és melyet előbb a szükéges mennyiségű (kb. 25 1.) vízzel tésztává alakítottunk, 20 1. 30° Bé. nátronlúgot és 10—15 1. hydroszulfitoldatot (1 kg. szilárd hydroszulfit 5 1. vízre) adunk hozzá és az egészet jól összekeverjük. Miután a gyapotot ebben a fürdőben 50—60° C-nál V2 —7* órán át kezeltük, azt jól öblítjük és szokott módon kikészítjük. A fürdő nem merül ki teljesen; 25—30 kg. konyhasó vagy glaubersó hozzáadása útján az jobban kimerül. IV. p é 1 d a. 1'5 kg. kondenzációtermék (100%), melyet az I. vagy II. példa szerint állítottunk elő, 1000 1. víz, 20 1. 30° Bé. nátronlúg és 20 1. hydroszulfitoldat (mint fönt). Épen úgy dolgozunk, mint a III. példánál. Nyomtatási utasítás. V. példa. Eljárás nátrórüúgTcezeléssel. 200 g. kondenzációtermék, az I. vagy II. példa szerint összeállítva. 120 g. vasgálicz, 20 g. ónsó, 200 g. borkősav, 460 g. sűrítő 1000 g. A borkősav hozzáadása nem föltétlenül szükséges, de a savanyításnál a vas könynyebben eltávolítható. Nyomtatás után szárítunk és azután az árút 15 másodperczig 70° C-nál 10° Bé. nátrónlúgfürdőn vezetjük át, öblítjük, 30° Bé. kénsavban egyóránt át savanyítjuk. Jól mossuk, szappanozzuk és klórozzuk.
