35187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indoxylnak és homológjainak előállítására

Megjelent 1906. évi márczius hó 14-én. MAGY. SZABADALMI i HIVAT AL SZABADALMI LEIRAS 85187. szám. IV/f. OSZTÁLY. Eljárás indoxylnak és homologjainak előállítására. FARBWERKE VORM. MEISTER LUCIUS & BRÜNING CZÉG M/M

HÖCHSTBEN. Bejelentésének napja 1905 október hó 3-ika. Elsőbbsége 1901 augusztus 26-ával kezdődik. Alkaliáknak és földalkáliáknak pbenyl- I glycinre, ennek homologjaira, valamint ezen testeknek bizonyos derivátjaira és általában véve oly aromás vegyületekre való behatásánál, melyek az R — N — CHa

— CO i i csoportot (hol R = phenyl, tolyl, xylyl stb.) egy molekulában egyszer vagy töbször tartalmazzák, tudvalevőleg indigóleuko-testek keletkeznek. A nyert indigóleuko-testeknek, illetve indigónak kihozatala azonban csak a phenylglycinek o-karbonsavjainak alkalmazásánál ölt oly mérveket, hogy a nevezett eljárásnak műszaki értékesítése érdemessé válnék; ezzel szemben a föntemlített csoportnak többi vegyületei csak oly csekély kihozatali eredményeznek, hogy azoknak indigó-festékek előállítására való alkalmazása soha figyelembe nem jöhetett. A kihozatali még az által sem lehetett számbavehető mértékben fokozni, hogy ezen eljárásnál (mint a 63310. számú német szabadalom szerint) maró alkali helyett maró alkalinak és maró mésznek keverékét alkalmazták. Ezen téren kutatva azt találtuk, hogy az utóbb említett vegyületek kielégítő mennyij ségű indigóleukotesteket, illetve indigófestékanyagokat szolgáltatnak azon esetben, ha azokat fokozott hőmérsékletnél alkali- vagy földalkalifémek behatásának tesszük ki. Emellett az említett fémek nehéz fémötvözetek alakjában, vagy mint analgámok alkalmazhatók. A föntemlített föltételeknek a következő szerves vegyületek felelnek meg: 1. A phenylglycin és homologjai, valamint ezen testeknek sói, esterei, amidjai és anhydridjai. 2. Az úgynevezett phenylglyeinphenylglycin (Beilstein III. r. 2. kötet 430. oldal) és homologjai, valamint ezen vegyületeknek sói, esterei és amidjai. 3. Az a-phenylhydantoin (Beilstein III. r. 2. kötet 383. oldal) és a diphenylhydantoin (Beilstein III. r. 2. kötet, 402. oldal), valamint ezen testek homologjai. A jelen találmány tárgyát képező eljárás a phenylglycinek o-karbonsavjait határozottan kizárja és így az a 23123/1899. sz. angol szabadalomtól teljesen eltér. Minthogy az alkali- és földalkalifémeknek a szóban forgó szerves vegyületekre való behatása legtöbbnyire rendkívül heves, azért előnyös a megolvasztott anyagokhoz alkalmas anyagokat adagolni, melyek egyúttal