35182. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági zár folyadéktartányokhoz azok újbóli megtöltésének megakadályozására

a szelepet fészkére visszahúzza, illetőleg fészkére szorítva tartja, azaz a palaczk olyankor is el van zárva, ha a szelep és rúdja nem hat teljes súlyával a rúgóra. Ha a palaczk egyenesen áll, a szelepnek és rúdjának súlya a rúgó hatásával egyetemben elegendő, hogy a szelepnek az (L) parafadarab hatása alatt valamely fölülről beöntött folyadékban való fölemelkedését meggátolja. A palaczk rendes helyzetében tehát a szelep mindenkor zárva van és folyadéknak a palaczkba nyomulását meggátolja, ép így ha a palaczkot ferde helyzetbe hozzuk, a rúgó, mint már 'említettük, a szelepet fészkére szorítva tartja, illetőleg arra visszahúzza, úgy hogy a palaczk elzárása tökéletesen biztos. Ha azonban a palaczkot fölfordítjuk, a szelep, bár nyitva van, az alulról fölfelé benyomott folyadék hatása alatt mindig biztosan elzáródik és pedig tekintet nélkül arra, hogy a palaczk egészen, vagy csak részben üres. Természetesen föltétel itt, hogy a palaczk ezen helyzetében a palaczkból kiömlő folyadéknak a szelepre gyakorolt nyomását az alulról beszorított folyadék nyomása legyőzze, azaz utóbbinak nagyobbnak kell lennie, hogy a folyadék visszaszoríttassék. Ha a palaczk egészen telt és így fordítjuk föl, a szelepet, a külső levegő ellenállását legyőzendő, a palaczk gyönge rázásával lehet fészkéről leemelni. A folyadék ekkor ia (7) csőből a (6) üregbe folyik, keresztülhatol a (H) fémhüvely falában elrendezett nyílásokon és az (A) kiöntő nyakon keresztül egyenletesen ömlik ki a palaczkból. A készülék fölső része arra szolgál, hogy a palaczkot szállítás vagy egyéb kezelés czéljából tartósan el lehessen zárni, azaz hogy a palaczk fölfordítása alkalmával se ömöljék abból ki a folyadék. E czélból az (A) kiöntő nyak, a (C) karima, az (E) váll, a (H) hüvely és a (J) dugó egy összefüggő darabot képeznek, úgy hogy a (C) karima megfelelő elforgatásával az egész, most említett záró alkatrészt a (G) zárfejbe be lehet csavarni. Ekkor a (J) dugó nyomást gyakorol az (L) parafadarabra és a (K) szelep önműködő megnyílását .megakadályozza, úgy hogy a zár teljesen biztos. A palaczkból ekkor nem ömölhet ki mindaddig f olyadék, míg az (A) kiöntő nyak a (C) karimánál fogva ki nem csavartatik a (G) zárfejből. Hogy a zárat minden megrongálás nélkül el lehessen távolítani a palaczkról és újra föl lehessen használni, arra a következő elrendezés szolgál: A külső részén csavarmenetekkel ellátott (7) csőre megfelelő átmérőjű (U) parafahüvely van ráhúzva, mely fölső végével a cső (P) vállára támaszkodik. E váll átmérője kisebb a palaczknyak furatának átmérőjénél. Másik végével az (U) parafahüvely egy köralakú (Y) csavaranyára támaszkodik. Az így fölszerelt zár most (U) parafahüvelyével nyomással bevezettetik a palaczk vagy tartány nyakába, miközben egy körgyűrűalakú (R) parafalap helyeztetik a palaczk 6S <1 Z3U* (M) f émteste közé, hogy a fémrészeknek az üveggel való érintkezése elkerültessék. Hogy az így beillesztett zárat eltávolítsuk, harapofogószerű szerszámot illesztünk be, melyet dugóhúzóhoz hasonló módon használunk. Hogy mindennemű, a kiöntő nyakon keresztül a zár belsejéhez jutásra irányuló kísérletet lehetetlenné, illetőleg azonnal fölfedezhetővé tegyünk, a már említett átlyukgatott falú (H) hüvelyt rendezzük el az (A) kiöntő nyak alatt, mely bárminő idegen tárgy bevezetését, mely a szelep jó működésének megakadályozására irányul, lehetetlenné teszi. Mindamellett ha a (H) hüvely egyik fúratán mégis sikerülne valamely igen vékony fémdrótot bevezetni, ez a (G) zárfej belső fölületén elrendezett csavarmenetekbe vagy egyéb rovátkákba ütődnék, úgy hogy nem lehetne azt tovább betolni. Továbbá a (J) dugóra egy üvegtuskó van helyezve, mely (F) tárcsából áll. E tárcsa nagyobb átmérőjű, mint az (A) kiöntő nyak, úgy hogy ebből ki nem húzható. Az (F) üvegtárcsa közepéből egy vékony (4) üvegrúd nyúlik fölfelé, melynek fölső vége az (A) kiöntő nyak nyílásában látható. Ha tehát ezen üvegtest sértetlen, törékeny-