35164. lajstromszámú szabadalom • Újítások akkumulatorok elektródlemezein

anyagból készült (a) masszatartót a (c) hatékony masszával összekötjük, illetve ez utóbbit a tartóra visszük s végül a (b) fémlemezt ráfektetjük, miközben a (b) lemez lyukainak (e) gerinczéleit vagy csúcsait (4. ábra) a masszába úgy nyomjuk be, hogy nemcsak mély (d) gödrök vagy nyílások keletkeznek (1. ábra), hanem az (e) gerinczélek vagy csúcsok lehetőleg mélyen benyomulnak a (c) hatékony anyagba, minek következtében a (b) fémlemez és a (c) massza között szilárd összefüggés, illetve benső érintkezés létesül s számos kontaktus származik, melyek az áramnak az egész hatékony anyagon való átvezetését lehetővé teszik. Az ilyen elektródákat egygyűjtőtartányban (1. ábra) úgy állítjuk föl, hogy a szigetelő és sokszorosan átlyukgatott, illetve hullámos (a) masszatartók az ellenkező nevű elektródák masszatartóival szemben feküdjenek, ellenben az elektródáiknak az átlyukgatott (b) fémlemezekkel, illetve a kifelé nyitott (d) gödrökkel, üregeikkel stb. ellátott oldalai egymástól elforduljanak s ennélfogva kifelé nézzenek. Az elektródák fölállításának egy másik kiviteli alakját a 2. ábra mutatja, mely annyiban tér el az 1. ábrán látható elrendezéstől, hogy a pozitív, pl. (5 6) elektródákat alkalmas (4) vezeték, a negatív, pl. (? 8) elektródákat pedig (3) vezeték köti össze egymással. Az elektromos áram haladásának irányát az elektrolytban vízszintes nyilak jelzik, míg a fölfelé görbülő, pontozott nyilak a (d) gödrökből vagy üregekből kilépő gázáramok irányát tüntetik föl. Ebből következik, hogy az elérni szándékolt új hatás s a kapacitás lényeges növekedése tényleg föllép, mivel pl. az 1. ábrán a pozitív elektródéba lépő áram, a fémlemeznek a hatékony anyagba meglehetős mélyen behatoló számos gerincacsúcsa stb. következtében, a hatékony anyag egész tömegén át az anyag szigetelő tartója felé és ennek nyílásain keresztül, melyeknek számát a tartó görbe fölülete és hullámos alakja nagy mértékben növeli, valamint az elektrolyten át a másik negatív elektródához halad, hol a számos nyíláson és a hatékony anyagnak az elektrolyttal érintkező helyein keresztül ismét ;a masszába hatol s végül a fémlemeznek itt is a masszába nyúló gerinczélei vagy csúcsai által tovavezettetik. Mivel az áram haladása közben, mint már a bevezetésben említve volt, gázok képződnek, melyek az elektrolytban a vezető képességet csökkentő gázbuborékok alakjában lépnek föl, ezen ismeretes és káros jelenség fölismeréséből kifolyólag a föntebbi berendezés segélyével a gázok elvezetését úgy foganatosítottuk, hogy a gázbuborékoknak az elektrolytban haladó áramra gyakorolt akadályozó vagy zavaró hatása majdnem teljesen megszűnik, de legalább is a minimumra csökken, mivel az elektromos áram az elektrolytban az egyik elektródából a másikba azon oldalon lép át, melyen a sokszorosan átlyukgatott és szigetelő fölület, vagyis a hullámos (a) masszatartó (1. ábra), ellenben semmiféle vezető fölület sem fekszik. Magától értetődik, hogy az áram kilépési helyein, vagyis- a szigetelő masszatartó számos kis nyílásánál szintén gázbuborékoknak kell képződniök. Mivel azonban a hatékony anyagból kilépő gázok nagyobb része a meglehetős nagy nyílásokon keresztül vezető s az áram haladási irányával ellenkező oldal felé irányuló és az áram haladását nem hátráltató, jóval kényelmesebb utat követi, ennélfogva a gázok vagy gázbuborékok mennyisége az elektródák azon oldalán, melyen az elektromos áram az elektrolytba lépj jelentékenyen csökken, minelk következtében az elektrolytban föllépő ellenállás is jóval kisebb lesz, illetve a hatékony anyagnak alig lesz belső ellenállása s a kapacitás olyan fokra emelkedik, a milyen eddig nem volt elérhető. A gázbuborékok tehát az elektródáknak azon oldalán találnak számos és könnyű kivezető utat, hol az áram nem lép át az elektrolytba, ellenben az elektródák másik oldalán, melyen át áram az elektrolytba lép, a gázbuborékok fejlődése majdnem teljesen megszűnik, de legalább is nagy mér-