35085. lajstromszámú szabadalom • Oscilláló hengerszita papíranyaghoz és hasonlókhoz

Megjelent 1906. évi február lió 36-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 35085. szám. XlJI/a. OSZTÁLY. Oscilláló hengerszita papíranyaghoz és hasonlókhoz. SANGUINETTI HERBERT MAGÁNZÓ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 szeptember hó t7-ike. Jelen találmány tárgya javítás papíranyaghoz és hasonlókhoz szolgáló oszcilláló hengerszitán. 1. ábra a találmány tárgyát képező szita, melynek fölső része metszetben van föltüntetve. 2. ábra az 1. ábra A—A vonala szerinti metszet. Az (a) szitahenger a (b) lemezekből van összeállítva, mely lemezek félhenger alakjában görbített (1 2) részekből állanak, melyek alsó részüknél csuklósan vannak egymással összekötve, míg fölső részei könnyen oldható (c) kötések segélyével vannak összeerősítve, mely kötéseket erősen utána húzhatjuk. Nagyon alkalmasnak bizonyult e czélra olyan szerkezet, melynél az egyik pl. a (2) részre a (6) peezket erősítjük, :a másik az (1) részhez pedig a hurkosán alakított (7) kengyelt erősítjük (8)-ban csuklósan, mely (7) kengyelt nevezett (6) peczekre hajtjuk. A kengyel mellső részében a (9) csavar van oly módon elhelyezve, hogy az által, hogy azt a (6) csaphoz csavarjuk, a kengyelt meghúzzuk, minek következtében az (1) és (2) darabok a közéjük helyezett tömítés segélyével megfelelően tömíttetnek. Ha a szitát kinyitni akarjuk, akkor nem kell mást tenni, mint a csavart lazítani, és a kengyelt visszahajtani. A szita (d) tengelyére kúpos vagy gúlaszerű (10) köpeny van erősítve, melynek oldalai síkok lehetnek vagy, a mint az az 1. ábrában van föltüntetve, kis görbülettel bírhatnak; e köpenyre a szárnyaknak nevezett (e) válaszfalakat helyezzük el, amelyeket czélszerűen hosszúkás (f) nyílásokkal láthatunk el. Ezen szárnyak között a (b) lemezek (11) belső fölületén (g) szárnyak vagy lemezek vannak megerősítve. Abban az esetben, ha négy (e) szárnyat rendezünk el, a mint az a 2. ábrában van föltüntetve, akkor kettő-kettő között mindenkor két ilyen (g) pótszárnyat helyezünk el. Ezen pótszárnyak magassága körülbelül 6 cm., vastagsága pedig 1,3 cm. Oly hosszúak lehetnek, hogy a henger egyik végétől a másik végéig tartatnak. A szita köpeny hasadékai között oly módon erősítjük meg őket, hogy azok a szitálandó anyag számára teljesen szabadon maradnak. A (g) szárnyak megerősítését pl. oly módon eszközöljük, hogy megf elelően alakított láb segélyével a dobköpeny hasadékai között elrendezett fecskefarkalakú hornyokba toljuk őket. A hengerszita oszcilláló mozgását alkal-