35063. lajstromszámú szabadalom • Taktusverő
« 1 WjBjP^. j ; ^" Megjelent 1906. évi február hó 30-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 3506B. szára. IX/t OSZTÁLY. Taktusverő. FABKOVIC MILÁN ZENETANÁR ZÁGRÁBBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 február hó 28-ika. A zongoraoktatásnál eddigelé a tanitó akként szokta a taktust verni, hogy valamely kemény tárggyal a taktusnak megfelelően ráüt a zongora szélére, illetőleg födelére, miáltal a zongora megrongálódik. Ismeretesek ugyan e czélra mechanikai szerkezetek is, mint a milyen például a metronom, de ezeknek SfZ '3r hátrányuk van, hogy egy bizonyos taktusra beállítva, ezen megmaradnak, úgy hogy a különböző tempóváltozások, melyek majdnem minden zeneszerzeménynél előfordulnak, nem juttathatók kifejezésre. Evvel szemben a jelen találmány tárgyát egy taktusverő képezi, mely bármely taktusváltoztatást megenged és a zongora rongálódását meggátolja. A taktusverés ugyanis akként végeztetik, hogy a zongoraoktató egy, a zongorára állított szerkezet billentyűjét mozgatja. Hogy a billentyűnek aránylag gyönge ráütéseit is érvényre juttassuk, a billentyű rezonánez fenekekkel van összekötve. A csatolt rajzon egy ily taktusverő példaképem kiviteli alakja van föltüntetve, és pedig az 1. ábrán fölülnézetben, a 2. ábrán ugyancsak fölülnézetben levett fölső rezonánczfenék mellett, és a 3. ábrán hosszmetszetben a billentyűvel együtt. A fából álló (a) kereten egy fémes (b) kengyel van megerősítve (2. és 3. ábra), melyre a rugalmas (c) nyelv van szerelve. Ezen nyelv szabad végébe egy (d) peczek van becsavarolva, mely fölül az (e) billentyűgombot viseli, melyet a taktusverésnél megütünk vagy megnyomunk, mikor is a (d) peczek alsó vége a (b) kengyelhez ütközik. Hogy a billentyű gyönge ütéseit is hallhatóvá tegyük, az (a) keret két (f) és (fl) rezonánczfenék között van elrendezve és (g) közbenső korongok és (h) csavarcsapszögek segélyével az (f) és (fl) fenekektől megfelelő távolságban tartatik. Mindkét (f) és (fl) fenék (i), illetve (j) nyílásokkal van ellátva, melyek közül az (i) nyílás a (d) peczek átbocsátására, a (j) nyílás pedig hangnyílás gyanánt szolgál. A billentyű, valamint az egész berendezés kiképzése tetszőleges lehet, mindenkor azonban figyelembe veendő, hogy az aránylag gyönge billentyűütések is tisztán hallhatóvá váljanak.
