35059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyósított levegőnek iparszerű előállítására viszonylag magas hőmérsékletnél

— 3 -nyaihoz csapódó folyadéknak egy része e közben elgázosodik. Az egésznek legalább is felét tevő, folyékony állapotban vissza­maradt rész körülbelül minusz 194.5 fok hő­mérsékletet vesz föl és egy alul elhelyezett tölcsér segélyével elvezethető az alkalma­zás helyére. Hogy az elgázositott részek hasznosíttassanak, azokat előnyösen fölhasz­nálni, a (b) tartányban folyékonnyá tett le­vegő lehűtésére. Hogy ez előhűtés lehető­leg élénkké tétessék, a folyékony levegőt nem engedjük közvetetlenül az (n) fúvóká­kon kiáramolni, hanem a (b) tartány bel­sejében, ettől csekély távolságban elrende­zett, harmadik gyűrűalakú (d) tartányt al­kalmazunk. Ez utóbbiban egy (s) válaszfal van oly módon elrendezve, hogy az (x) akna körül tekercsalakban végighúzódó üres tér keletkezik, melyben több, ezélszerűen szin­tén tekercsalakban elrendezett, szűk (p) csövekből álló csőnyalábok foglalnak he­lyet, melyeken keresztül a folyékony leve­gőnek át kell áramolnia, mielőtt ínég az (n) fúvókákhoz juthatna. A esőnyalábok az (o) vezeték révén összeköttetésben állanak a folyékony levegőt tartalmazó (c) csőve­zetékkel. A gyűrűalakú (d) tartány fölül nyitott és az (e) födéllel lezárt (b) tartány­ban oly módon van elrendezve, hogy az (e) födél alatt még szabad tér marad fönt. A folyékony levegőnek a turbinánál elgázosi­tott részei, melyek szintén minusz 194.5 fok hőmérsékletet vettek föl, a (d) tartány­nak csavaralakú ürös terében szállanak föl­felé, miközben a (p) csöveket körüláramol­ják és ezeknek előhűtését eszközlik. Ez el­gázositott részek aztán, mint az ábrán nyi­lakkal meg van jelölve, a (d) és (b)' tar­tányok falai között lefelé haladnak, míg a (b) és (a) tartányok között ismét fölfelé szállanak és csakis ekkor illanak el a lég­körbe. Mennél tovább halad előre az eljárás, an­nál tökéletesebb lesz a (p) csővezetékek­ben tartalmazott folyadék előhűtése és kö­vetkezőleg annál nagyobb lesz a kitódulás­nál a folyós halmazállapotot megtartó fo­lyékony levegő mennyisége. Az eljárás természetesen más folyékony gázoknak viszonylag magas hőmérsékletnél történő iparszerű előállítására is alkalmaz­ható. A jelen eljárás tulaj donképe ni lényege és annak előnyei az eddig ismeretessé vált, a kitérj eszkedési munka egy részének, mint hasznosítható munkateljesítménynek vissza­nyerésével működő hűtési eljárásokkal szem­ben, a következők: Valamennyi eddig ismeretessé vált ha­sonló eljárásoknál a külső munkát vala­mely kitóduló gáz, illetőleg még folyékony­nyá nem tett levegő szolgáltatja, mint pl. az ismeretes Linda-Mix-féle eljárásnál, va­lamint a Hardir által a «Nature» czímű folyóirat 1898. évi 58. számában ismerte­tett hasonló eljárásnál is. Az utóbbi csakis javasolja, hogy az alacsony nyomás felé, te­hát pl. a Linde-féle szabadalom kígyói alatt elrendezett zárt edények egyikébe áramló gáztömegek útjába egy turbina állíttassék, abból a czélból, hogy ilyen módon a belső munka segélyével előidézett hőmérséklet­csökkentés, Siemens indítványához hason­lóan, még külső munka teljesítése által is támogattassék. A jelen eljárásnál ellenben nemcsak az üzemközeg kitódulása után bekövetkező munkateljesítményről, hanem egyszersmind annak az (n) fúvókákon történő kitódulása közben teljesített munkáról is van sző. Az előbbi munkateljesítmény nem csupán az áramló gáztömegek ütközése által, ha­nem inkább egy folyadék és gázkeverék üt­közése által következik be, úgy hogy az áramló üzemközeg tömege a téregységhez viszonyítva, lényegesen nagyobb, mint a ré­gebbi eljárásoknál, mivel már maga a fo­lyadékból és gázból álló elegy fajsúlya is lényegesen nagyobb, mint a tiszta gáznak vagy tiszta gőznek fajsúlya. Ennek követ­keztében természetesen azon nagyobb tö­megnek megfelelően, mely az eleven erőt fölvevő turbinának fölületegységeire hat, az eleven erőnek is nagyobbnak kell lennie ugyanazon sebességnél. Azon körülmény, hogy a jelen eljárás lé­nyegesen nagyobb mennyiségű üzemközeg­gel dolgozik, lehetővé teszi azt, hogy a ki-

Next

/
Thumbnails
Contents