35053. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramfejlesztők önműködő szabályozására

soha sem dolgozhatik a legkedvezőbben. Találmányom szerint az elektromotort tápláló áram erősségét egy szabályozó az út viszonyainak megfelelően önműködően akként szabályozza, hogy a hőerőgép terhelése mindig állandó maradjon. Az a föltétel, hogy a dinamógép munkafogyasztása az áramerősség változásától függetlenül állandó legyen, tehát az áramerősség és feszültség szorzatával egyenlő wattórák állandók maradjanak, háromféle módon teljesíthető, nevezetesen: 1. a gerjesztőmágnes-tekercselések meneteinek kisebbítése vagy nagyobbítása, 2. a sarokvasak és a fegyverzet között levő légköz kisebbítése vagy nagyobbítása és 3. a gerjesztőtekercselésekkel párhuzamosan kapcsolt ellenállások módosítása által. Hogy a gerjesztő elektromágnes tekercselése meneteinek számát önműködően lehessen változtatni, a dinamó például az 1. és 2. ábrán látható módon lehet kiképezve, míg a 3. ábra a légköz módosítására szolgáló berendezést, a 4—7. ábra pedig a párhuzamosan kapcsolt ellenállásokat módosító berendezést tünteti föl. A találmány szerint a hőerőgép (1) tengelyére a dinamógép (2) fegyverzete van ékelve, melynek egymással szemben eltolva elrendezett (3 3) gerjesztő mágnesei egy tartóra szerelt üreges (4) csapon vannak alkalmazva. Eme csapon az (5) tengely nyúlik át, mely az oldalirányú (6) és (7) nyújtványaival a (4) csap kivágásaiba fogódzik és a (3) elektromágnesekkel össze van kötve. Az (5) tengely másik végével egy (14) emelőkar van összekötve, mely egy ismert szerkezetű (15) olajfék dugattyújával van kapcsolva, hogy a gerjesztőmágnesek hirtelen elmozdulása meggátolható legyen. (8) egy erős rúgó, mely egyrészt a tartóval, másrészt a gerjesztőmágnessel van kapcsolva. A két gerjesztősarok közös (9) tekercselését egy rézszalag képezi, melynek a tengellyel konczentrikus menetei egymástól szigetelve vannak, de külső oldalukon csupaszok. Az áramot egy (10) kefe vezeti a 2 -gerjesztőtekercseléshez, mely alsó végével a tekercselés síkjáig érő kefe akként fekszik a gerjesztőtekercselésnek ferde élű (11) kivágásában, hogy rendesen csakis a tekercselés egy menetével érintkezzék. Ha már most pld. emelkedő útszakaszon a jármű ellenállása nő, az elektromotor és az adott esetben a dinamógép áramerőssége is nő, minek az a következménye, liogy a dinamógép fegyverzete a gerjesztőmágnesre fokozott vonzóerőt gyakorolt és azt a (8) rúgó hatása ellen a csapon elforgatja. Ennek következtében a (10) kefe a gerjesztőmágnes több menetével jön érintkezésbe és ezeket röviden zárja, tehát a mágneses mezőt gyöngíti, mi a feszültséget kisebbíti és az áramerősséget tovább fokozza, míg a kellő wattszám el nincs érve. Viszont mikor az út emelkedése, tehát a jármű ellenállása is csökken, az ellenkező folyamat játszódik le, a gerjesztő mágneseket a rúgó ellenkező irányban forgatja, tehát a gerjesztő tekercselésbe újabb menetek kapcsolódnak be, míg az áramerősség és feszültség szorzata eredeti értékét nem veszi föl. Az egyenletes wattfogyasztás miatt a hőerőgép ezenközben állandóan a legkedvezőbb vonó erővel (kerületi erővel), tehát a maximális hatásfokkal dolgozik. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál a sarokvasak és a fegyverzet mag egymás felé fordult fölületei kúposak, a gerjesztőmágnesek pedig a (12) csappal a (4) üregescsap (13) csavarhornyába fogódzanak. Ha , már most az elektromotor és a dinamógép áramerőssége nő vagy fogy, a gerjesztő mágnesek az előbb leírt módon elfordulnak és a (12) csap és (13) csavarhorony együttműködése következtében jobb- vagy balfelé el is tolódnak, minek következtében a fegyverzet és az elektromágnesek között levő légköz nő vagy fogy és az indukció is megfelelően változik, a nélkül, hogy a hőerőgép vonó (kerületi) ereje is változnék. Lehet végül az elektromágnesek elfordulását az 1. és 2. ábrától eltérően nem a menetek be- és kikapcsolására, hanem ellenállásnak a gerjesztőmágnesekkel párliuza-