35011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtató lemezek előállítására
Megjelent 1906. évi február li ó 17-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ^Bf r HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 35011. szám. IX/e. OSZTÁLY. Eljárás nyomtatólemezek eló'állítására. GISEVIUS BOGDÁN KŐNYOMDÁSZ BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 16-ika. A jelenleg szokásos másoló eljárásoknál, melyeknél a másolás majdnem mindig fémlemezre történik, azon hátrányt kell első sorban legyőzni, hogy a lemez bevonására szolgáló első fényérzékeny réteg, melyben kimosás által a rajz képe létesül, a lemez fölületét oly módon befolyásolja, hogy ezen fölület a fényérzékeny anyaggal való érintkezés folytán a nyomtató festék fölvételének ellene szegül, sőt az iránt teljesen érzéketlenné válik, ámbár a fő czél épen az volna, hogy a fényérzékeny anyagban előállított kép a nyomtató festék fölvételére alkalmassá váljék. Ezen nehézséget a különböző eljárások különböző utakon s többé-kevésbbé biztos és kényelmes módon győzik le. így pl. 1. a kép fölületét valamely savval kezelik, vagyis a fémfölület rendkívül vékony kérgét, mely a festék fölvételének tulajdonképen ellene szegül, föloldják vagy 2. a fényérzékeny réteget befolyásoló kérget mechanikai úton, csiszolás által távolítják el, vagy pedig 3. a fölületet a lemezhez tapadó s a festéket mohón fölszívó anyaggal vonják be, mint a 159875. sz. német szabadalomnál. Jelen találmány a föladatot egyszerű és egyenes úton oldja meg, a mennyiben a fényérzékeny réteghez, még mielőtt ezt a lemezre fölvinnénk, a találmány szerint oly anyagot, illetve savat adunk, mely már előre ellene szegül annak, hogy a lemezt az első bevonat befolyásolja, másfelől pedig ezen anyag (sav) a fényérzékeny rétegben előállított képet, minden mechanikai vagy vegyi eljárás nélkül fogékonynyá teszi, a zsíros festék fölvételére. Az eljárás a következő: A fényérzékeny réteghez oly savat adunk, mellyel az illető fémlemezt kezelni szoktuk, ha a lemezen marás után ismét korrektúrákat akarunk végezni. Ezen savak általánosan ismeretesek s az illető fém szerint különböznek egymástól. így pl. a fényérzékeny anyaghoz (chromemyvhez) némi kénsavat adunk s a lemezt ezen keverékkel a szokott módon kezeljük, vagyis leöntjük, a rajzot ráfektetjük, a kapott képet hideg vízzel kimossuk, azután pedig a lemezt valamely alkalmasnak látszó zsírtartalmú anyaggal vonjuk be, mely a kimosott képbe fölszívódik s rövid idő múlva lehetővé teszi, hogy a fényérzékeny réteg azon helyei, melyek a fény hatása alatt megkeményedtek s a víz által nem mosattak ki, valamely savfürdőbe, pl. alumíniumlemez esetében gyönge salétromsavba való merítés által eltávolíthatók legyenek, a
