34986. lajstromszámú szabadalom • Hangreprodukáló gép

szekötve. A csőkar a két (8 9) csőből áll | (2. ábra), melyek (10)-nél a (11 12) csukló segélyével (3. ábra) vannak egymással öszszekötve, melynek részei közül a (11) csuklórész alul, a (12) csuklórész pedig fölül nyitott; a két csuklórész a (13) ferde rész mentén érintkezik és a (14) csavarral tartatik össze. A csőkar (9) része a (15) hüvelyt hordja, melynek (16) karimája a (4) kar (5) vízszintes csődarabjához fekszik. A (15) hüvelynek belső vége a (17) kivágással van ellátva, melyen a (18) peczek van átillesztve, mely a (9) csőkarrésznek saját tengelye körüli forgását határolja. A (8) csőkarrész külső vége a négyszögletes (19) tokká (4. ábra) van kiképezve, melynek egyik függélyes falában a (20) nyílás van elrendezve (5. ábra); ezen nyílásban forgatható a (22) gömbcsuklóval ellátott (21) cső, a hol is a forgási tengelyt a (23) peczek szolgáltatja. A hangszelencze a (21) csővel tetszőleges módon van összekötve. Hogy a hangszelencze kényszermozgásúan mozogjon tengelyéhez harántirányban és hogy azt ekként a kellő helyzetben lehessen tartani a hanghullámtartó hangvonalaihoz képest, a (25) tag van elrendezve, melynek (26) forgási pontja (3. ábra) a (9) csőkarrész (12) csuklórészén van elrendezve. A (25) tagnak másik vége a (21) csőtől lefelé nyúló (27) csaphoz van erősítve. A (26 27 23) és (14) forgási pontok akként vannak elrendezve, hogy azok a (8) csőkarrésznek körmozgásánál keletkező görbét kiegyenlítik; a (23) és a (27) forgási pontok közötti távolság ugyanis valamivel nagyobb, mint a (14) és (26) forgási pontok közötti távolság és a (26) forgási pontnak helyzete a (14) forgási ponthoz módosítható. A gép működése már most a következő: Ha a hangszelencze tűjét a lemezen lévő hangvonalak kezdetére illesztettük és a gépet megindítjuk, akkor a hangszelencze a lemez középpontja felé mozog, a mikor is a (8) csőkarrész a (14) forgási pont körül forgattatik. Az által már most, hogy a hangszelencze (23)-nál forgatható és hogy i a (21) cső mereven van a (26) forgási ponttal összekötve, a hangszelencze a tűvel nem körben forgattatik a (14) forgási pont körül; ugyanekkor a tűnek, ill. a hanglemeznek síkja tangenciálisan tartatik meg a hangvonalakhoz az ezekkel való érintkezés helyén. Ha a tűt a tűtartóból el akarjuk távolítani, akkor a (9) csőkarrészt a (15) hüvelyben elforgatjuk, miáltal a (8) csőkarrész is kifelé fordul és a tűtartó hozzáférhetővé lesz; a (9) csőkarrész elfordulását a (18) peczek határolja. A (15) hüvely pontosan van az (5) csőbe beillesztve és abból kihúzható, a mikor is az egész csőkar a (4) karról eltávolítható. A tűnek a hangvonalakhoz való hozzászorítása az által történik, hogy a csőkar a hangszelencze önsúlya folytán hossztengelye körül elfordul. A tűnek kicserélhetővé tétele a csőkarnak elforgatása által különösen azért előnyös, mivel ez által a hangszelencze helyzetét működése közben egy vonó rúd segélyével megváltoztathatjuk. A hangszelencze, a mint már említtetett, kényszermozgásúan tartatik a kellő helyzetben a csőkarnak minden állásánál, még pedig a lemezeknek különböző átmérőjénél is. A találmány tárgyát képező gépet a részletekben természetesen sokféleképen lehet módosítani a nélkül, hogy a találmány lényege változást szenvedne. SZABADALMI HJÉNVEK. 1. Hangreprodukáló gép egy forgási pont körül lengő, a hangszelenczét hordó karral, jellemezve egy szerkezet által, mely a hangszelenczének helyzetét a csőkar rezgéseitől függően oly módon változtatja, hogy a hangszelencze helyzetének a csőkar ívrezgései által előidézett eltérései a legjobb hatást létesítő normális helyzet által kompenzáltatnak. 2. Az 1. alatt igényelt gépnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, a csőkaron mozgathatóan elrendezett, forgási csapja körül vízszintesen és kényszer-