34967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ívlámpák fényívének szabályozására

— 2 — höz közeledik és a fényívet, a mennyiben utántolás nem következnék be, bizonyos körülmények között leszakítja. A megnövelt eltérítés növeli a fényív ellenállását, úgy hogy a mellékáramkörben elrendezett szabályozó mágnes szintén megnövelt mértékben gerjesztetik és a szénutántolást eszközli. Az ismeretes ívlámpáktól eltérőleg itt a szabályozás a széncsúcsoknak egymással szemben mindig egyenletesen megmaradó távolságát sem befolyásolja kártékonyán, mivel a fényellenállás növelése nem a leégés következtében váltakozó csúcstávolságtól, hanem a fényívnek egy mágneses mezőhöz történő közeledése alkalmával bekövetkező nagyobb eltérítésétől függ. A jelen szabályozás ennek következtében nemcsak olyan ívlámpákhoz alkalmas, a melyeknél a szenek egymással párhuzamosan vannak állítva, úgy hogy a leégés következtében az égő csúcsoknak egymástól való nagyobb távolsága egyáltalában nem következhetik be, hanem olyan lámpák számára is, melyeknek szénrúdjai csekély mértékben egymás felé hajlanak. E lámpáknál a fényívellenállásnak a csúcstávolság csekély változása által előidézett lényegtelen növekedése a fényív eltérítése által erősíttetik meg a szabályozáshoz szükséges mértékben. Az 1 -5. ábrákon a szabályozó szerkezetnek különböző kiviteli alakjai vannak bemutatva. Az 1. ábrán (a) és (al) a szénelektródák, (k) és (kl) két egyoldalúlag megerősített vezetők, melyek úgy vannak elrendezve, hogy azok a magasabb hőmérséklet folytán bekövetkező kiterjeszkedésük alkalmával egymással érintkeznek, míg lehülésük után egymástól ismét eltávolodnak. E két vezető egy áramkörben oly módon van elrendezve, hogy érintkezésük alkalmával az áram az egyik elektródától a (k) és (kl) vezetők érintkezési pontján keresztül a csak vázlatosan megjelölt (R) szabályozó készülékhez és innen a második elektródához halad. Ez áramzárás bekövetkezése alkalmával aztán az utántolás is létesíttetik. Mivel most már a testek a fényív fölött vannak elrendezve, következőleg a szenek leégése, ille- I tőleg a fényív emelkedése folytán a testek folyton növekedő hevítésének kell beállania és végül érintkezniük kell, a mi aztán a szenek utántolását vonja maga után. A 2. ábránál az (a) és (al) elektródáktól ismét egy áramkör ágazik el, melyben egy (E) test van elrendezve. E test olyan anyagokból áll, melyek a másodrendű vezetők módjára, magasabb hőmérsékletnél ellenállásukat lényegesen csökkentik. Mivel e test itt is a fényív fölött van elrendezve, következőleg a szenek leégésével nagyobb hőhatás nyilvánul az (E) testtel szemben, következőleg annak vezetőképessége növeltetik s végül az (R) szabályozó készüléken olyan erős áram halad keresztül, hogy ennek következtében az kioldatik. A 3. ábránál a környező fémrészektől szigetelt egy vezeték úgy van elrendezve, hogy a szenek leégésénél a fényív azt végül érinti. Ennek következtében e vezető áramvezető kapcsolatba jut a negatív elektródával s mivel az a pozitív szénnel az (R) szabályozó készülék révén már össze van kötve, következőleg ez utóbbi áramot kap és a szenek utántolását eszközli. A 4. ábrán látható berendezés ugyanazon alapelven nyugszik, csakhogy itt az ívkapcsolást két, egymástól szigetelt (c) és (cl) vezető eszközli. Ez által aztán az áram hasonlóképen a szabályozó készülékhez záratik. Az 5. ábrán (a) és (al) a két ívlámpaelektródát tünteti föl, melyek az áramvezetékkel össze vannak kötve. Az elektródákhoz mellékzárásban egy (e) elektromágnes van elrendezve. Ez utóbbi annál nagyobb mértékben gyakorol eltérítő hatást a fényívre, mennél inkább mozog a fényív fölfelé és közeledik a mágneshez, vagyis mennél inkább leégnek a szenek. E behatás által vagy a fényívnek ellenállása növelhető annyira, hogy egy ismeretes módon az elektródákhoz mellékzárásban elrendezett elektromágneses szabályozó készülék a szenek kioldását és ezeknek utántolását eszközli, vagy pedig igen nagy közeledés alkalmával az ív leszakítása okozható, mire aztán azonnal újból való meggyújtás következik be,