34965. lajstromszámú szabadalom • Jeladóból és jelvevőből álló berendezés vasúti megállóhelyeknek a kocsiszakaszokba való jelzésére

2 — 10. ábra az állomásjelző készülékkel öszszekötött hirdető berendezést tünteti föl. A jeladó föltüntetett kiviteli alakjának szerkezete a következő: Az állvány óraműveinek lemezeibe ágyazott (1) tengelyen záró fogazással ellátott, csigavonalalakú (2) tárcsák vannak elrendezve oly számban, a hány egyes betűt az előforduló leghosszabb nevű állomás körülbelül tartalmaz. A (2) záró tárcsákkal ugyanannyi (3) dob van szilárdan összekötve, melyeknek kerülete az ábécze betűivel, továbbá a szokásos összetett betűkkel, írásjelekkel, valamint ezenkívül még betűnélküli üres hellyel is el van látva, A dob (4) karimája érdessé van téve, hogy a dob kézzel könnyen elforgatható legyen, vagy pedig a dobokra az említett betűket és jeleket tartalmazó szalagok vannak göngyölítve, melyeknek föl- vagy legombolyítása a dobokkal összekötött (2) tárcsák megfelelő elfordulását vonja maga után. A csigavonalalakú (2) tárcsák zárófogainak száma pontosan megfelel a (3) dobok kerületén alkalmazott betűk és jelek számának, beleértve az említett üres helyet is. A (2) tárcsák mozgási síkjaiban kétkarú s egyúttal szögemelők alakjában kiképezett (5 6) zárókilincsek vannak elrendezve, melyek a (7) pontok körül foroghatnak s (8) rugók befolyása alatt állnak, melyek a kilincsek (6) alsó karjait az 1. ábrán látható (9) nyíl irányában kifelé törekednek forgatni. Az (5 6) emelők kifelé forgatásának rendszerint megakasztó szerkezetek állnak ellent, melyek két, (10 11) élekkel ellátott s ezekkel a (6) karok körívalakú alsó végének homloklapján kiképezett (12) fogazásba kapaszkodó (13 14) és (15 16) emelőkből állnak. Ha ezen emelők (17 18) forgáscsapjaik körül úgy forgattatnak el, hogy éleik a (12) zárófogazásból kilépnek, akkor a kilincs fölső (5) karjának bilientyűszerűen kiképezett vége, hacsak nem áll a (2) tárcsa valamelyik fogán, a (8) rúgó hatása alatt addig sülyed lefelé, míg csak a (2) tárcsa kerületére nem fekszik. Az (5) és (6) emelőkarok hosszának viszonya, a (2) és (12) zárószerkezetek fogainak, a (11) él bekapcsolódási helyétől jobbfelé számítva, egyenlő száma mellett úgy van megállapítva, hogy ha a (2) tárcsa egy foggal elfordul, akkor a (12) zárófogazás is csak egy fog hosszával foroghat tovább. Ha tehát az (5) kar végét a (2) tárcsa legmagasabb fogán állva gondoljuk s a tárcsát a (19) nyíl irányával ellenkező irányban elforgatjuk, akkor az (5) billentyűkar a (2) tárcsa legmagasabb fogáról, végül annak legalacsonyabb fogára jut (1. és 4. ábra), honnan a fogakat összekötő homlokfalhoz való ütközés következtében nem haladhat tovább. Ennélfogva a kilincsnek a (9) nyíl irányában való elforgatása ezen helyzetben csak akkor volna lehetséges, ha mindkét (13 14 és 15 16) megakasztó emelő egyszerre kioldatnék. A (6) kilincsnek a (9) nyíllal ellenkező irányban való elforgatása az által történik, hogy a (15 16) emelők agyai forgathatóan vannak a (18) tengely exoenterein elrendezve. Ha tehát a (18) tengely forgásba hozatik, akkor a hozzátartozó excentereken lazán ülő (15 16) emelőknek ide-oda, valamint föl s alá járó mozgást kell végezniök. Ennélfogva ha az excenterek balról jobbra forognak (1. és 4. ábra), akkor a (15) emelőkar (11) éle az épen fölötte fekvő zárófog gerincze fölött halad el s végül arról lecsúszik, mire ismét a legközelebbi hézagba esik be s az excenternek erre következő megfordított mozgásánál a fog meredek falához nyomódik, minek következtében a zárószerkezet egy foggal tovább kapcsoltatott. A másik (13 14) emelő (10) éle a (12) fogazással való megfelelő kapcsolódása által megakadályozza, hogy a (6) kilincskar a (8) rúgó hatása alatt a (9) nyíl irányában visszamozdulhasson. A föntebb leírt működési mód következtében a (12) fogazás anynyiszor forgattatik el egy foggal balfelé, míg csak az emelő (11) éle az utolsó fogba nem lépett s ha a (18) tengely forgómozgása még ekkor sem szűnt volna meg, akkor ezen mozgás az (5 6) kilincsre már nincs többé befolyással, a mennyiben a ki-