34956. lajstromszámú szabadalom • Hüvelykötő
— 2 — szorítja, minthogy a (2) hüvelylökőrúd hátsó | karja a (14) rúgó hatása alatt áll, mely ezen kar és závárzattok közé van behelyeze. Ennélfogva a (2) hiivelylökőrúd ezen rúgó befolyása alatt mindig arra törekszik, hogy az (1) hüvely vonót lefelé az 1. ábrában föltüntetett helyzetbe forgassa. Ebben a lövésre kész helyzetben továbbá nemcsak a (14) rúgó. hanem a (12) orr is, mely az előremozgás végén a (4) csúszókeret mellső falába ütközik és ezen kissé fölfelé csúszik, azt a hatást fejti ki, hogy a hüvelyvonót függélyes helyzetben (9) kampójával a töltényhüvely hornya alatt tartja. A (2) hüvelylökőrúd az oldalt kinyúló (15) karral, illetve csappal van ellátva (4. ábra), mely a hüvelylökőtömb fölülete mentén csúszhat. A hüvelylökőtömb két (5 és 6) részből áll, melynek fölületei úgy vízszintes, mint ferde síkokkal bírnak; az (5) rész vízszintes síkjai között egy bemetszés van kiképezve, melynek hátsó fala a (19) toldatot alkotja. A lövés alkalmával a zárótörzsök és a cső és ennélfogva a závárzattok az (1) hüvelyvonóval és (2) hiivelylökővel hátraszökik. Eközben az (1) hüvelyvonó (18) hátsó alsó éle az (5) kilökőtömb ferde (16) síkjába ütközik és ezen fölfelé csúszik, miáltal a (9) kampó a töltényhüvely hornyába vezettetik be. de a hüvelyvonó folyton függélyes helyzetben tartatik, míg a (2) | hüvelylökőrúd (15) csapja a (6) kilökőtömb ferde (17) síkjába nem ütközik és ezen fölfelé csúszik. Ezáltal a hüvelyvonó (10) lába a hiivelylökőrúd (13) nyúlványának nyomása alól fölszabadul és minthogy most a hüvelyvonó (18) éle az (5) kilökőtömbrész (19) toldatába ütközik és a zárótörzsök egyidejűleg annyira fölfelé van forgatva, hogy a töltényhüvely hátsó vége fölszabadul, ennélfogva a töltényvonó a folytalólagos hátraszökés folytán a csap körül hátrafelé | forog és e közben a hüvelyt hátrafelé kilöki. ' Miután az üres töltényhüvely kilöketett, a zárótörzsök ismét siilyed, míg a 3. ábrában jelzett helyzetet el nem éri és a kilökőtömbbel együtt megakadályozza, hogy a hüvelyvonó ismét fölálljon, mialatt az új töltény a töltényűrbe bevitetik. Az előreszökés közben a zárótörzsök fölemelkedik és a töltényűrt zárja és minthogy az (1) hüvelyvonó és a (2) hüvelylökőrúd ez utóbbi első sorban — most már a kilökőtömbtől is fölszabadul, ennélfogva a hüvelyvonó, a (14) rúgó befolyása alatt álló (2) hüvelylökőrúd által működtetve, ismét az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe ugrik föl. Ha pedig a rúgó esetleg megsérült, vagy nincs elegendő feszültsége, hogy a hüvelyvonót szorosan a töltényűr hátsó falának erre a czélra szolgáló kimetszéséhez szorítsa, vagy ha ezen kimetszésben piszok rakódott volna le, akkor a hüvelylökőrúd (12) orra biztosítékot nyújt a hiivelylökőszerkezet tökéletlen zárása ellen, amennyiben, mint fönt említettük, az előreszökés befejeztével a csúszókeretbe ütközik, mint az 1. ábrán látható és így a (13) nyúlványt nagy erővel lefelé forgatja és e közben a hüvelyvonót a függélyes helyzetbe kényszeríti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hiivelvlökő hátraszökő fegyverek számára, jellemezve azáltal, hogy a hüvelyvonó és egy ezt helyzetében megtartó kétkarú emeltyű — a hiivelylökőrúd — mindkettő a fegyver egy hátraszökő részével vau forgathatóan összekötve és azáltal jutnak működésbe, hogy a hátraszökésnél olyan fölületeken csúsznak és olyan toldatokba ütköznek, melyek a hátraszökésben részt nem vesznek, miáltal a hüvelyvonó először a hüvely hornyába bevezettetik és azután hátrafelé forgattatik és így a hüvelyt hátralöki, míg a hiivelylökőrúd annyira elforgattatik, hogy a hüvelyvonónak említett mozgásait megengedi. 2. Az 1. igényben védett hiivelylökőszerkezet foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a hüvelyvonó hosszúkás lyukkal van ellátva egy csap számára, mely a hüvelyvonót a fegyver hátraszökő részével összeköti, úgy hogy azon mozgás, mely a hiivelyvonót a töltényhüvely hornyába bevezeti, a hüvelyvonó hosszirányú eltolása gyanánt megy végbe annak az említett csap körül való elforgatása nélkül.
