34906. lajstromszámú szabadalom • Szénrúdtartányokkal bíró elektromos ívlámpa

— ü szetétől, illetőleg azon szénrudak számától függ, melyeket egy tartánynak föl kell vennie. így pl. hat darab, 1 cm. átmérőjű és 30 cm hosszúságú körkeresztmetszetű szénrúd fölvételére a tartánynak bőven 30 cm. hosszúságú 6 cm. szélességű és l cmmélységű üreggel kell bírnia, hogy a szénrudak akadálytalanul mozoghassanak a tartány belsejében. Mindegyik (2 és 3) tartányban egy vagy több, rugóhatás alatt álló (5) kar van elrendezve, melyek rendszerint egyenesen keresztülnyúlnak a tartányon, ennek egyik oldalától a másikig, úgy hogy a (4) szénrudakat mind egy oldali •a, ci tartányok egyik keskeny oldala felé szorítani igyekeznek. A tartányok ezen oldalát az alábbiakban ((kiürítési oldal»-nak fogjuk nevezni. A rugalmas (5) karok czélszerűen úgy vannak elrendezve, hogy a (4) szénrudak kényelmes behelyezését engedik meg. A tartány megtöltése alkalmával ugyanis az (5) rugókat visszatoljuk ós ezáltal a beállítható (6) rugót, mely a (8) csap körül forgó lengő emeltyűk (7) karjaira hat, megfeszítjük. A (8) lengő emeltyűk másik karja az (5) kart tartja. A szélső (4a) széurúddal egy vonalban, a tartány említett kiürítési oldalán egy (9) nyílás van elrendezve, melyen a (4a) szénrúd, mely az elektródát fogja alkotni, keresztiilmehet (8., 9. ábrák). A (4a) szénrúdnak a tartányból való szabad kicsúszását a rugalmas (ö) karok nyomása akadályozza mely még fokozható egy rugalmas vagy hasonló szorító berendezés, pl. (10) szög emeltyű segélyével, mely (ll)-nél a tartány állványán foroghatóan van megerősítve és (12) végén súlylyal van terhelve, miáltal másik (13) vége rendszerint az elektróda gyanánt szolgáló (4a) szénrúdhoz szoríttatik. Ezáltal az elektróda kiesése rendes körülmények közt meg van akadályozva. A (4a) elektróda tehát mindkét (2 ós 3) tartányban azon helyzetben, melybe mozgatva lett, fogva tartatik. Az áramforrás egyik pólusa magával a tartánnyal van összekötve. Az áram a rugalmas (10, 11, 12, 13) szorító kapocs közvetítésével jut a (4a) elektródához, tehát olyan ponton jut az áram mindegyik tartány elektródájához, mely lehetőleg közel van az elektróda világító pontjához, azaz a fényívhez. Ilyen rugalmas szorító kapocs, vagy más, ehhez hasonló berendezés, mely alkalmas arra, hogy az elektródát rendes körülmények közt fogva tartsa és hogy hozzá áramot vezessen, a 17871/1903. sz. angol szabadalmi leírásban közönséges elektromos ívlámpák számára már ismertetve van. A jelen, szénrúdtartányokkal bíró elektromos ívlámpánál természetesen ezen, ismert szorító kapocs is alkalmazást nyerhet. Hogy az elektródákat a lámpa égése közben a tartányokban lefelé toljuk, mindegyik tartánnyal kapcsolatban egy különleges alakú (14) végnélküli szalagot vagy Iáuczot rendezünk el, melynek (15) szemei kissé U-alakban meg vannak görbítve (11., 12. ábrák), úgy hogy a (15) lánczszemek (16) szárai a tartányok küiső oldalát körülfogják, vagy azon vezettetuek (10., 11. ábrák). Két (15) lánczszem belső oldalán egy-egy kinyúló (17) ujj van elrendezve (11. ábra), még pedig a láncz hosszának két olyan pontján, melyek egymástól mindkét irány felé körülbelül egyenlő távolságban vannak. Ez ujjak mozgás alkalmával a tartány kiürítési oldalán lévő (18) hosszhasíték fölső végébe jutnak be (9. ábra) és a (4a) szénrúd. azaz elektróda fölső végére támaszkodnak, miután a (4a) szénrúd a (17) ujjak pályájában fekszik. Alkalmas berendezések, minők a (18) hasíték fölső végén (9. ábra) lévő összefutó (19) peremek, a (17) ujjakat a (18) hasítékba vezetik. A (17) ujj, ha a (14) láncz mozog, lefelé, a tartány hosszában elmozog. A (4a) szénrúd a (17) ujj által előre tolatik. A (10, 12, 13) fogó berendezés ellenállása ugyanis legyőzetik és a szénrudak előre tolódása megy végbe. A (17) ujjak (20) csigákkal lehetnek ellátva (8., 11. ábrák). A (14) láncz (21) lánczkerék körül fut, mely a tartány fölső részén van elrendezve. A láncz azonkívül egy (22) vezető tárcsa körül van vezetve, mely a tartány alsó ré-