34857. lajstromszámú szabadalom • Unipoláris dynamógép

- 5 -rismert módon lefejtve vannak föltiintetve. A pontozott (a) vonalak az armaturavezetőket tüntetik, föl, melyek mindegyike mindkét végén (c) surlódó gyűrűkkel van összekötve. Azon vezető, mely a legszélső (e) gyűrűvel az armatúra egyik végén van összekötve, a legbelsőbb gyűrűvel a másik oldalon van összekötve. A második a legszélső gyűrűvel az egyik oldalon összekötött armaturavezető a második legbelsőbb gyűrűvel a másik oldalon van összekötve s. i. t. Következésképen valamennyi armaturavezető ugyanazon hoszszúsággal és ugyanazon ellenállással bír. Ebben a 2. ábrán látható (d) kapcsoló rudak már bennfoglaltatnak. Az először említett armatúra vezetőnek kapcsoló peczkei közül tehát az egyik a legszélső, a másik a legbelsőbb súrlódó gyűrűbe lesz becsavarba. Valamennyi rósz elektromos tekintetben ki van egyenlítve és egyszersmind, mint már említettük, mechanikus tekintetben is. Az (al) visszavezetők, melyek a 3. ábrán teljes vonalakkal vannak rajzolva, szintén valamennyien egyenlő hosszúak és így egyenlő ellenállásúak is. Mint továbbá látható a feszültség különbsége a szomszédos gyűrűk közt minimális, azaz csak oly nagy. mint az egyetlen armaturavezetőben indukált elektromotoros erő. A feszültség a surlódó gyűrűk közt ezek kölcsönös távolságával nő és a legbelső és a legkülső gyűrű közt maximális lesz. A kefék és az armaturavezetők kapcsolati pontjai ezen ábránál a 7. ábrán vázlatosan föltűntetett elrendezéseknek megfelelő elrendezésűek. Az (F, F) gerjesztő tekercsek ez ábrán úgy vannak föl tüntetve, hogy mellékzárlatban feküsznek az armaturavezetők egy részéhez. Természetes, hogy úgy mellékzárlatú, mint series-, vagy kompoundgerjesztés alkalmazható itt. Igen egyszerű berendezés van bemutatva a gép lcompoundálására a 11. ábrán. Az (al) visszavezetők a (b) kefékkel hajlékony (e)kapcsoló részek útján vannak összekötve. A kefék a visszavezetők végéhez képest, mely végekkel azok össze vannak kötve, bizonyos szöggel el vannak forgatva. Ez példáúl, a mint a rajzon látható, ugyanannyit tesz ki, mint a szomszédos visszavezetők közti szög. Az (e) hajlékony kapcsoló részek mindegyike tehát az armatúrát körülvevő tekervénynek egy törtrészét képezi és valamennyi együtt egyértékű egyetlen gerjesztő tekervénnyel, mely olyan áramot vezet, mely egyenlő az armaturaárammal és azzal együtt változik, tehát úgy működnek, mint egy kompoundtekervény. Hatásuk mértékét módosíthatjuk az által, hogy a keféket a (b2) kefe tartó gyűrűk sdgélyével jobban vagy kevéabbé elforgatjuk a velük összekötött visszavezetőkhöz képest. Kompoundálást nyilvánvalóan az által is el lehetne érni, hogy az armaturavezetőkhöz képest elforgatjuk. Ez esetben azonban a kompoundáló hatást nem lehetne tetszőlegesen változtatni. A 13. ábra végül az alkalmazott vezetők különböző kiviteli alakjait tünteti föl. Ezek mindegyike egy sor párhuzamosan kapcsolt szalagból áll. Ha ugyanis csupán egy széles szalagot használnánk, a léghézag minden legkisebb egyenlőtlensége és az ebből eredő egyenlőtlen mágnességeloszlás az armaturavezetőben örvénylő áramokat hozna létre. Ezt elkerülhetjük az armaturavezetők több részre osztásával, mimellett továbbá előnyös az egyes szalagokat, melyek ugyanazon vezetőhöz tartoznak, egymáshoz képest váltakozva elrendezni, a mint ez az ábrán látható, hogy a szalagokban indukált feszültségek teljesen egyenlőkké tétethessenek. Hasonló módon lehetne a surlódó gyűrűket is több részből készíteni, ha ez szüségesnek mutatkoznék. Azonban erre azok rendes nagyságnál nincs szükség. Ugyanazon okból előnyös az armatúra vasában hasítékot elrendezni, illetőleg azt alkalmas irányban több részre osztani, úgy hogy itt is lehetőleg elkerültessenek az örvénylő áramok. A föltüntetett gépnél természetesen nem csak az lehetséges, hogy egymásután szedjünk le különböző feszültségeket a gépről, hanem ezt idejűleg is eszközölhetjük. így pl. a 12. ábra vázlatosan mutatja a gépnek háromvezetékes gép gyanánt való kapcsolását. Valamennyi armatura-visszavezető