34855. lajstromszámú szabadalom • Fejőgép
(115 és a 135) lemez között egy (150) ék, a \ (116) emelő és (126) lemez között pedig egy (151) ék foglal helyet. A lemezek hátsó végei (152, 153) csapok útján csuklósan vannak a (117, 118) karokkal kapcsolva. A lemez és emelő között alkalmazott ék beállításának megfelelően a (127, 128) nyomókorong a megfelelő excenterkoronghoz közeledik, illetve ettől távolodik, úgy, hogy a nyomókorong beállításának megfelelően előbb vagy később gyakorol a nyomózsákra hatást. Mindegyik ék egy-egy hátrafelé nyúló (154) beállítórúddal van kapcsolva, melynek fölfelé irányult, kengyelalakú (155) fogantyúval ellátott megnyújtása van. Ez a fogantyú a (154) rúd beállításának megfelelően a fogazott (156) kar egyik vagy másik rovátkájával kapcsolódik és ily módon az éket a megfelelő állásában rögzíti. A lemezen az ék vezetésére szolgáló (162) léczek vannak kiképezve. Ha a nyomózsákok töltésének feszültségét szabjak megfelelően meg, az ékek el is maradhatnak, alkalmaztatásuk azonban előnyös akkor, mikor a töltést nem lehet elég pontosan végezni. Hogy a teknőt kényelmesebben lehessen szállítani, az egy (157) fogantyúval van ellátva. Czélszerű, ha az exczentertengely állandóan ugyanavval a sebességgel forog, a fejőgép működése azonban fokozatosan erélyesebbé válik. Hogy ezt elérhessük, a nyomózsákokat és az ezekhez tartozó emelőket fokozatosan sülyeszthetjük, míg az excenterekkel való érintkezésük meg nem szűnik. Ebből a czélból a (122) teknő egy (158) asztalra van szerelve, (19. ábra) melynek hátsó vége a (108) alaplemezzel csuklósan van összekötve. Az alaplemez fölött harántirányban egy ellapított (159) rúd nyúlik végig, mely az alaplemez oldalfalaiba excentrikusan van ágyazva, úgy hogy mikor a rúdat a 19. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt állásába forgatjuk, az asztal és evvel a teknő mellső végét megemeljük. A (123, 129) nyomózsákokhoz (179, 180) vezetékek csatlakoznak, melyek oly czélból, hogy hajlékony tömlőkkel kapcsolhatók legyenek, (181, 182) csapokkal vannak ellátva. Eme vezetékek fölső végei tölcsérekkel vannak ellátva, úgy hogy azokba bizonyos magasságba a nyomózsákok fölött folyadékot önthetünk, miáltal a levegőnek a nyomózsákba való bejutását meggátolhatjuk. A négy fejőszerszám által kifejt tejet a (163) tartályban gyűjtjük össze (20., 22., 26. ábra), mely egy négyszögletes, a (165) vezetéken eltolható (164) hüvellyel van fölszerelve. Ez a hüvely a (166) csatlakozódarabbal akként van csuklósan kapcsolva (12. ábra), hogy vízszintes síkban mozoghasson. A (166) csatlakozódarab a (167) karon vízszintes síkban mozgatható, a kar másik vége pedig akként van a (168) csatlakozódarabon ágyazva, hogy a kart vízszintes síkban forgatni lehessen, míg a (168) csatlakozódarab a (169) karral csuklósan és akként van kapcsolva, hogy azt függélyes síkban lehessen forgatni. Ez a (169) kar a (37) harántkar (176) csapágyába van ágyazva. Ez a leírt elrendezés lehetővé teszi, hogy a (163) tartályt úgy függélyes, mint vízszintes síkban elforgathassuk, hogy ezt ily módon az állat nagyságának megfelelően beállíthassuk. A tartály eltávolítását akként végezzük, hogy a (164) hüvelyt a (165) vezetődarabon elég messze eltoljuk. A (163) tartály feneke a (171) vezeték (12., 20., 21. ábra torkolata felé lejt. Eme vezeték (172) vége legelőnyösebben gömbcsukló gyanánt van kiképezve ós a felül kúpos (173) cső fölső végébe bizonyos köz hagyásával illik be, mely (173) csövön a (174) drótkengyel van forgathatóan ágyazva. Ez a kengyel a (171) cső végén kiképezett (175) horogba csappanhat be. Hogy a tartálj'ba folyó tej kifecskendeződését meggátoljuk, a megfelelő szövetből készült és a tartály fölső szélén kifeszítert (176) falat alkalmazzuk. A tartály fenekén egy fölfelé irányult (177) drótkengyel van alkalmazva, mely a (176) szövet középrészét fölemeli, míg a szövetnek eme kengyel és a tartály fala között levő részét a súlyr gyanánt szereplő (178) drótívek feszítik ki oly módon, hogy
