34855. lajstromszámú szabadalom • Fejőgép

(115 és a 135) lemez között egy (150) ék, a \ (116) emelő és (126) lemez között pedig egy (151) ék foglal helyet. A lemezek hátsó végei (152, 153) csapok útján csuklósan vannak a (117, 118) ka­rokkal kapcsolva. A lemez és emelő között alkalmazott ék beállításának megfelelően a (127, 128) nyomókorong a megfelelő excen­terkoronghoz közeledik, illetve ettől távo­lodik, úgy, hogy a nyomókorong beállításá­nak megfelelően előbb vagy később gyako­rol a nyomózsákra hatást. Mindegyik ék egy-egy hátrafelé nyúló (154) beállítórúddal van kapcsolva, melynek fölfelé irányult, kengyelalakú (155) fogantyúval ellátott meg­nyújtása van. Ez a fogantyú a (154) rúd beállításának megfelelően a fogazott (156) kar egyik vagy másik rovátkájával kapcsolódik és ily mó­don az éket a megfelelő állásában rögzíti. A lemezen az ék vezetésére szolgáló (162) léczek vannak kiképezve. Ha a nyomózsákok töltésének feszültsé­gét szabjak megfelelően meg, az ékek el is maradhatnak, alkalmaztatásuk azonban elő­nyös akkor, mikor a töltést nem lehet elég pontosan végezni. Hogy a teknőt kényelmesebben lehessen szállítani, az egy (157) fogantyúval van el­látva. Czélszerű, ha az exczentertengely állan­dóan ugyanavval a sebességgel forog, a fejő­gép működése azonban fokozatosan erélye­sebbé válik. Hogy ezt elérhessük, a nyo­mózsákokat és az ezekhez tartozó emelőket fokozatosan sülyeszthetjük, míg az excen­terekkel való érintkezésük meg nem szű­nik. Ebből a czélból a (122) teknő egy (158) asztalra van szerelve, (19. ábra) melynek hátsó vége a (108) alaplemezzel csuklósan van összekötve. Az alaplemez fölött haránt­irányban egy ellapított (159) rúd nyúlik vé­gig, mely az alaplemez oldalfalaiba excen­trikusan van ágyazva, úgy hogy mikor a rúdat a 19. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt állásába forgatjuk, az asztal és evvel a teknő mellső végét megemeljük. A (123, 129) nyomózsákokhoz (179, 180) vezetékek csatlakoznak, melyek oly czélból, hogy hajlékony tömlőkkel kapcsolhatók le­gyenek, (181, 182) csapokkal vannak ellátva. Eme vezetékek fölső végei tölcsérekkel van­nak ellátva, úgy hogy azokba bizonyos magasságba a nyomózsákok fölött folyadé­kot önthetünk, miáltal a levegőnek a nyo­mózsákba való bejutását meggátolhatjuk. A négy fejőszerszám által kifejt tejet a (163) tartályban gyűjtjük össze (20., 22., 26. ábra), mely egy négyszögletes, a (165) ve­zetéken eltolható (164) hüvellyel van föl­szerelve. Ez a hüvely a (166) csatlakozó­darabbal akként van csuklósan kapcsolva (12. ábra), hogy vízszintes síkban mozog­hasson. A (166) csatlakozódarab a (167) ka­ron vízszintes síkban mozgatható, a kar má­sik vége pedig akként van a (168) csatla­kozódarabon ágyazva, hogy a kart vízszin­tes síkban forgatni lehessen, míg a (168) csatlakozódarab a (169) karral csuklósan és akként van kapcsolva, hogy azt függélyes síkban lehessen forgatni. Ez a (169) kar a (37) harántkar (176) csapágyába van ágyazva. Ez a leírt elrendezés lehetővé teszi, hogy a (163) tartályt úgy függélyes, mint víz­szintes síkban elforgathassuk, hogy ezt ily módon az állat nagyságának megfelelően beállíthassuk. A tartály eltávolítását akként végezzük, hogy a (164) hüvelyt a (165) ve­zetődarabon elég messze eltoljuk. A (163) tartály feneke a (171) vezeték (12., 20., 21. ábra torkolata felé lejt. Eme vezeték (172) vége legelőnyösebben gömb­csukló gyanánt van kiképezve ós a felül kúpos (173) cső fölső végébe bizonyos köz hagyásával illik be, mely (173) csövön a (174) drótkengyel van forgathatóan ágyazva. Ez a kengyel a (171) cső végén kiképezett (175) horogba csappanhat be. Hogy a tartálj'ba folyó tej kifecskendező­dését meggátoljuk, a megfelelő szövetből készült és a tartály fölső szélén kifeszítert (176) falat alkalmazzuk. A tartály fenekén egy fölfelé irányult (177) drótkengyel van alkalmazva, mely a (176) szövet középrészét fölemeli, míg a szövetnek eme kengyel és a tartály fala között levő részét a súlyr gyanánt szereplő (178) drótívek feszítik ki oly módon, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents