34818. lajstromszámú szabadalom • Szár nélküli toll- vagy iróntartó

Veszünk, vagy a tartó olykép rendeztetik be, hogy a (G) üregben (2. ábra) kis (gl g2 g3) Btb. lemezek mint súlyok tehetők be, hogy a tartó ezáltal folytatólagosan mindjobban és jobban megterheltessék. A tartónak nagyobb megterhelése a kifáradás arányában történik, illetőleg a föllépő feszülések vagy görcsök arányában. A 3-ik ábra egy tartót mutat mint töltőtollat, esetleg (gl g2) súlybetétekkel kiképezve. A 4. és 5. ábra mutatja, miként tolunk föl egy közönséges vagy rövidített szárral bíró tolltartóra, vagy egy színes irónra vagy csavaros czeruzára, egy (A) tartót, az 1. ábrában látható (abcd) test alakjában. Az (A) test tömör vagy üreges, súlyokkal lehet ellátva, vagy anélkül és tetszésszerinti anyagból készülhet, A tartót az írásnál a 6. ábrából látható módon fogjuk meg, a kézhátat inkább egyenesen és természetesen tartjuk és nem jobbra elforgatva, mint a 8. ábrában, a három első ujj elegendő tartási fölülettel bír, az utolsó ujjak nem állanak annyira mint eddig (8. ábra), hanem inkább az asztal síkján pihennek. Az utóbbi a toll tengelyével csak 12—14°-nyi szöget képez, míg ez a szög tollszár használatánál rendesen 38—42°, és még több (8. ábra). A toll- vagy iróntartó használatánál, ennek szerkezete folytán, a munkának az ujjak, csukló és alkar között való egyenletes elosztása áll be, míg eddig az ujjak és kézcsukló túlságosan meg voltak erőltetve. A rugalmas mozgás az írásnál a szárral, csak az ujjnyomás és a tollhegy ellennyomása által eszközöltetik, míg a jelen találmány tárgyát képező tartónál az uj jak ezen nyomási munkától föl vannak mentve, amennyiben a hüvelykujj zárkózó izmának (adductor, musculus interosceus) ellenreakcziója (cd)-nél (6. ábra) itt segítőleg érvényesül. Az adductor és a tollhegy közötti önműködő rugalmas ellenhatás könnyű, kényszernélküli ujjmozgás által támogatva, elkerüli az ujjak túlkorai kifáradását, míg a tényleg fölfekvő kéz természetes egyenes tartása a kézcsukló túlkorai kifáradását mellőzi. Az írógörcsnél eddig ajánlott, a tollszáron elrendezett testek akként voltak kiképezve, hogy a kezet teljesen kitöltötték, miért is az ujjak föntemlített mozgékonysága lehetetlen volt. Ezzel szemben az (abcd) tartótest a jelen találmány értelmében akként van kiképezve, hogy a kezet nem tölti ki, hanem az ujjaknak bizonyos mozgékonyságot enged meg, miáltal az írás rendkívül megkönnyítetik. A czélirányos mozgékonyságot azáltal is fokozzuk, hogy a tartótest nem nyúlik fölöslegesen a kézen túl, hanem egészen a kézen belül marad, a kéz által úgyszólván átfogatik. A 7. ábra egy súlyos írógörcsnél alkalmazandó tolltartót mutat. A mutatóujj itt az (abcd) test fölső előrészén fekszik, az (a) pont a szükséghez képest támpontként, sima sarúval ellátva, a papíron csúszhatik és ehhez képest van kiképezve. Az előnyök, melyek a jelen toll- vagy iróntartó használatánál, szemben az eddigi tollszárral mutatkoznak, föntiekben ki vannak fejtve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Toll- vagy iróntartó, jellemezve egy lapos vagy gyengén domborított vagy homorított, az ujjaknak bizonyos mozgékonyságot engedő, a kézzel írásközben átfogható téglaalakú test által, melynek mellső vagy alsó oldala a toll vagy irón megerősítésére alkalmas. 2. Az 1. igénypontban jellemzett toll- vagy iróntartó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a tartótest üreges és az üregben súlyok vannak elrendezve, hogy a tartótest súlyát szükség szerint változtathassuk. 3. Az 1. és 2. igénypontokban jellemzett toll- vagy iróntartó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy töltőtoll gyanánt van kiképezve. 4. Az 1. igénypontban jellemzett toll- vagy iróntartó kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a tartótest egy szorítószerkezettel van ellátva, melybe egy közön-