34805. lajstromszámú szabadalom • Taligafecskendő
- 2 — hajtómű is van alkalmazva, mely a taliga (34) rúdja mellett futó (36) emelőkből és az ezeket a (8) forgattyúval összekötő (37) hajtórúdakból áll. Mikor a taligafecskendőt a munkás előretolja, a szivattyúkat a taligakerekek önműködően hajtják. Ha azonban a munkás ezenközben a (36) emelőket is működteti, evvel a szivattyúk hajtására, továbbá a fecskendő előremozgatására szolgáló erőt fokozza, mi főleg rossz talaj, tehát szőlő- és komlókertekben fontos. Ha a fecskendő áll, a hajtást csakis a kéziemelők segélyével végezzük, ilyen esetben a taligakerekeket a talajról leemeljük, úgy hogy azok lendítőkerék gyanánt szerepelnek. Ebből a czélból a fecskendőt a kerekek körül fölbillentjük, mikor a (33) lábak fogják a talajt érni és a fecskendő támasztékát képezni, míg a kerekek a levegőben szabadon fognak forogni. A két szivattyú a közös (2) folyadéktartályból szív föl folyadékot és ezt a szivattyúk szélüstjeihez csatlakozó két-két (11) vagy (12) tömlőbe nyomja, melyek közül az egyik magasra, a másik alacsonyra nevelt növények locsolására szolgál. A (11) tömlőhöz a (13) porlasztócső csatlakozik, mely ismert módon kettős csukló vagy gömbcsukló útján forgathatóan van szerelve, pl. úgy, hogy a porlasztócső a (14) csapok körül van a függélyes (16) csap körül forgatható (15) kengyelbe ágyazva. Ily módon a két porlasztócsövet vagy vízszintes síkban egymást keresztezve rendezhetjük el (3. ábra), a folyadéktartály, illetve az ezt födő, levehető (18) deszka (17) peczkei között, vagy pedig magasabb ! növények locsolására függélyes helyzetbe forgathatjuk (1. ábra) és a szélkazánon könnyen oldható csíptető segélyével rögzíthetjük. A (13) porlasztócsövön több helyen ismert, forgatható (20) porlasztók vannak elrendezve, melyek akként lehetnek kiképezve, hogy vízszintes helyzetüknél nagy, vízszintes fölületen osszák szét a porlasztott folyadékot, mi mellett a porlasztás fokozására előnyös, ha a porlasztók helyzete olyan, hogy egyes folyadéksugarak messék egymást. Magasra nevelt növények locsolásánál magas (21) rudakat alkalmazunk (1—4. ábra), melyek a taliga (22), illetve (23) talp és nyakcsapágyaiban forgás ellen biztosítva vannak elrendezve és melyek mentén a rúdakkal a (2í 25) kapcsolószerkezetek útján helyenként összekötött (12) porlasztóvezeték (tömlő) van fölvezetve. Eme tömlőbe megfelelő magasságban a (20) porlasztók vannak beiktatva. Eme berendezés lehetővé teszi, hogy a taligafecskendő pályája két oldalán levő komlósort egész magasságán egyszerre locsolja meg, minthogy ebből a czélból csakis a porlasztókat kell megfelelően elrendezni és a fecskendő súlyát akként megválasztani, hogy a kellő nyomómagasságot biztosíthassuk, bár ez a föltétel a kéziemelők alkalmazása miatt nem lényeges. Hogy a fecskendőt annélkül, hogy a szivattyúkat a taligakerekekből ki kellene kapcsolni, könnyen lehessen a használat színhelyére tolni, az egyes szivattyúk nyomóterei az (5) csőbe iktatott nyomószelep alatt egy (26) vezeték útján a (2) folyadéktartállyal vannak kapcsolva, úgy hogy a szivattyú a fölszívott folyadékot a folyadéktartályba szállítás közben visszanyomhatja. Legegyszerűbb, ha a két (26) vezetéket egymással egyesítjük ós az egyesülés helye mögött iktatjuk be a vezetékbe a (27) zárócsapot. Az 5—7. ábrán látható foganatosítási alaknál tetszőleges folyadéktartályt, pl. egy (28) hordót lehet alkalmazni. Ebből a czélból a például szögletvasból készült taligaváz fölül és hátul nyitott, úgy hogy abba a tartályt be lehet állítani és a (29) hevederek stb. által lehet a kiesés ellen biztosítani. Ebben az esetben a (3) és (4) szivattyúk és (6) szélkazánok a taliga oldalfalaira vannak szerelve és a folyadéktartállyal hajlékony (30) tömlő útján összekötve, egyébként a taliga szerkezete az 1—3. ábrán láthatónak felel meg, avval az eltéréssel, hogy a nyomóvezetéket tartó rúdak a taligavázon vaunak rögzítve, a porlasztócsövek pedig legelőnyösebben a (28) tartályon ágyazva.
