34791. lajstromszámú szabadalom • Kupakzár palaczkok, tartányok és hasonlók számára

— 2 — 2. ábra a zár fölülnézete a feszítőgyürű meghúzása előtt, a 3. ábra ugyanaz a gyűrű meghúzása után, a 4. ábra a zár és a palaczkfej függélyes metszete, az 5. ábra a feszítőgyűrű fölülnézete, a 6. ábra a palaczkfej és kupakzár hosszmetszete az 5. ábrán látható feszítőgyűl ű alkalmazása mellett, a 7. ábra egy feszítőgyűrűt láttat, melynek csak egy excenteres fölülete van, a 8. ábra a kupak nyelvek másik kiviteli alakját láttatja távlati képben és metszetben. Az (l> palaczknyak külső fölületén szájnyílás alatt a lefelé haladó (2) szűkítés van kiképezve. A czélszerűen rugalmas fémből készült (3) kupak vagy tömör vagy pedig gyűrűalakban képezhető ki, űgy hogy középső része ki van vágva és csak egy vízszintes és egy függélyes karima marad meg. E kupak belsejében a parafából vagy más alkalmas tömítő anyagból álló (4) tárcsa van megerősítve, mely czélszerűen a kupak egész szélességében terjed ki. A kupak oldaléleiből több (5) nyelv nyúlik le, melyek czélszerűen a kupakkal egy darabban állanak. Rendes nagyságú palaczkoknál és tartányoknál elegendő lesz három ily nyelv, nagyobb szájnyílású palaczkoknálpedig négyhat ily nyelv lel alkalmazást. E nyelvek eléggé hosszúak arra. hogy alsó végükön úgy görbíttessenek meg, hogy a feszítőgyűrű fölvételére horonyt alkossanak. Ezt a horonyt úgy képezzük, hogy a nyelveket előbb befelé és fölfelé, azután kifelé görbítjük, miáltal két kifelé álló (6 és 7) rész képződik, melyek közé a (8) feszítőgyűrű jön. A zárnak a palaczkra helyezésénél az ily módon meggörbített nyelvek közvetlen érintkezésben állanak a palaczknyak (2) szűkítésével. A (8) feszítőg} űrű czélszerűen aczélbádogból készül és belső oldalán egy vagy több megfelelően elosztott excenteres (9) fölülettel bír. Ha három (5) nyelvvel bíró kupakot alkalmazunk, akkor három ily excenteres fölültt elégséges, úgy hogy minden egyes ily fölület egy-egy nyelvre gyakorol hatást. A gyűrűt a nyelvek végeinek begörbítése közben helyezzük el és pedig miután az első (7) begörbítést elvégeztük, úgy hogy a második (6) begörbítést csak a gyűrű elhelyezése után végezzük el; ily módon a feszítőgyűrű a kupakkal állandó összeköttetésben marad. A feszítőgyűrű jobb elforgathatása czéljából annak külső fölülete érdes, például hornyolt vagy pedig a (10) bütyök van elrendezve, mely ferdén lefelé nyúlik és az ujjunkkal kifejtendő nyomást átviszi a gyűrűre ennek elforgatását előidézve. Adott esetben két egymásnak átlósan szemben fekvő bütyök is lelhet alkalmazást (lásd 3. ábrát). Mielőtt a kupakzárt ráhelyezzük a tartályra, a feszítőgyűrűt a nyelvekhez képest oly helyzetbe hozzuk, hogy utóbbiak határállásukat elfoglalhatják, vagyis hogy a kupak középtengelyétől a legnagyobb távolságban vannak. Ez által a zárt könnyűséggel ráhelyezhetjük a palaczk nyílására. Ennek megtörténte után a gyűrűt elforgatjuk és pedig vagy úgy, hogy a gyűrű külső fölületét szorítjuk meg, vagy pedig úgy* hogy az oldalt elálló (10) bütyköt fogjuk meg; az elforgatás mindaddig tart, míg az excenteres fölületeknek a kupak középtengelyéhez legközelebb fekvő végei a nyelveket leszorítják. Ezen elforgatás által az excenteres fölületek a nyelvek végeit fokozatosan sugárirányban a palaczknyak gyűrűalakú (2) szűkítése felé befelé nyomják, mely szűkítése folytán egyszersmint a (4) tömítőtárcsa lefelé mozgatását és ez által a szájnyílásra szorítását idézi elő. A gyűrű elforgatása a (11) ütköző által határolható, mely az egyik nyelv éléhez fekszik és a gyűrű további elforgatását megakadályozza. A zár kinyitása czéljából a gyűrűt ugyanoly módon ellenkező irányban forgatjuk el, mire a nyelvek végei szabaddá válnak és rugalmasságuk folytán annyira engednek, hogy a kupakzárt a palaczkról levehetjük. Ha oly rugalmas anyag fölött, mely a feszítőgyűrű megeresztésénél a nyelvek önműködő kifelé mozgását idézze elő, nem endelkezünk, vagy pedig valamely okból a