34762. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses áramkapcsoló bizonyos idő elteltével bekövetkező működéssel
— 2 — (ö) pont körül forgatható (h) emeltyű a (g) súly hatása alatt lefelé mozog, mihelyt az az (s) rúd által nem támasztatik alá, a mikor is ezen mozgás az ismert szerkezetű, ide-oda lengő (u) gátló segélyével vagy más alkalmas módon és több fogas kerék közvetítésével kellően meglassíttatik. Hogy a (h) emeltyűnek megemeltetése az (u) gátló mozgatása nélkül történhessék, a (t) fogaskerék és az (r) fogaskerék közé a (p) zárókerék van iktatva, mely ismeretes módon egy kilincs közvetítésével az (r) fogaskereket a (t) fogaskeréknek csak egyik forgási irányánál kapcsolja össze a (t) fogaskerékkel. A (t) fogaskerékkel a (k) kontaktuskar van összekötve, mely a (h) emeltyűnek az (s) rúd által történő teljés szabadon bocsátásánál a berajzolt nyíl irányában történő elforgatás folytán a helytálló (c) kontaktusokat egymással összeköti ez által a (b) battéria segédáramkörét zárja, miáltal a kikapcsolót kikapcsoló (el) elektromágnes gerjesztetik. A leírt szerkezetnek működése a következő : A míg az áram a vezetékekben bizonyos határ fölé nem emelkedik, az (e) elektromágnesnek (a) fegyverzete fölső állásában marad és ekként megakadályozza a (h) emeltyű sülyedését. Ha ellenben az áramerősség a megengedett legnagyobb határ fölé emelkedik, akkor az (a) fegj7 verzet vonzatik és, a részeknek kellő viszonylagos méretezését föltételezve, rögtön végállását éri el. Az ennek következtében szabaddá vált (h) emeltyű lefelé sülyed és a (k) kontaktuskart az (u) gátló lassító hatása alatt fokozatosan elforgatja mindaddig, míg a (c) kontaktusok egymással össze nem köttetnek és a kikapcsoló ki nem kapcsoltatik. Az ennek megtörténtével ismét szabaddá váló (a) fegyverzet (f) rugójának hatása alatt a (h) emeltyűt eredeti állásába emeli vissza, a nélkül azonban, hogy eközben az (u) gátló működésbe hozatnék. Az előbb önműködően lejárt kerékmű eszerint újból fölhuzatik és ezzel az egész szerkezet újabbi működésre kész. A mint tehát látható, a segédáramkör csak akkor záratik, ha a (h) emeltyűnek elég idő áll rendelkezésére, hogy egész pályáját befussa. Ha azonban az áramerősség időközben a megengedett mértékig csökken, akkor az (a) fegyverzet szabadon bocsáttatván. a (h) emeltyű az eközben elért állásából az eredeti állásba menesztetik vissza, A kerékmű segélyével már most a viszonyok kellő megválasztása mellett azon időt, mely a megengedett aramerősség túllépésétől a kikapcsolásig eltelik, rövidebbre vagy hosszabbra szabhatjuk, mi mellett ezen idő teljesen független a megengedett határt túlhaladó áramerősség nagyságától. Habár a leírt időkapcsolónál rövid ideig tartó áramlökések hatástalanok, azért mégis kívánatos lehet a kikapcsolót túlságosan erős áramlökések által közvetlenül kikapcsoltatni. Ezen czélból a kapcsolót még a következő módon egészíthetjük ki. A (h) emeltyű, illetve az (s) rúd alatt egy második (kl) kontaktuskart rendezünk el. mely az (fl) rúgó által rendesen nyitott helyzetében tartatik. Mihelyt azonban az áramerőszég egy nagyobb határon túl növekedvén, az (a) fegyverzetre ható vonzó erő az (f!) rúgó erejét is legyőzi, akkor az (s) rúd lefelé mozgásánál a (kl) kontaktuskar a zárt helyzetbe hozatik, miáltal a fékező szerkezet közreműködése nélkül a segédáramkör közvetlenül záratik és a kikapcsoló kikapcsoltatik. A föl tüntetett maximális kapcsoló csekély módosításokkal minimális kapcsoló gyanánt is képezhető ki. Ezen czélból csak az .(e) elektromágnest (a) fegyverzetével akként I kell elrendezni, hogy ez utóbbi a leírt működéstől eltérően, a kerékművet akkor tegye szabaddá, midőn az elektromágnes által szabadon bocsáttatik, az óraművet pedig akkor húzza föl, midőn az elektromágnes által vonzatik. A maximális és minimális kapcsolóknál való alkalmazásában leírt időkapcsolónak szerkezete természetesen nem szorítkozik csupán bizonyos foganatosítási alakokra. Ezen szerkezet távkapcsolóknál is alkalmazható és általában minden oly esetben, midőn egy kapcsoló egy elektromágneses
