34755. lajstromszámú szabadalom • Kábelkapcsolás vasúti vonatok elektromos vezetékeihez
nevezetesen az 1. ábra a két egymással kapcsolt kapcsolásfél oldalnézete, részben metszete, a 2. ábra az egyik kapcsolásfél felülnézeti, a 3. és 4. ábra pedig ennek kapcsolásfél metszete a 2. ábra A—B. vonala szerint az áramzárónak záró, illetve kikapcsoló állásánál. A megrajzolt foganatosítási alaknál a tokszerűen kiképezett két (a, b) kapcsolásfél, melyekbe a vezetődrótok benyúlnak, egymással bajouettzár útján megbízhatóan kapcsolható. Ebből a czélból az (a—b) tokoknak (c, cl) orrai vannak, melyek a kapcsolásfelek egymásra, szorítása után a kapcsolófejek elforgatásánál egymásba fogódznak és így a két (a és b) tokot egymással ismert módon megbízhatóan kapcsolják. A két kapcsolásiéi teljesen azonos módon vau kiképezve, a (b) tok belsejében a (d) vezeték egy (e) lemez útján csatlakozik az (f) tartókhoz, melyek a tok (g) részén szigetelve vannak fölerősítve. Eme tartók (fl) hasítékaiban a (h) vezetőpeczek csúszik, a (h) peczekbe pedig az (o) csapokra lenghetően ágyazott (i) kontaktuskarok (3. és 4. ábra) fogódzanak (hl) hasítékaik útján. Eme kontaktuskarok bádogból lehetnek kivágva és a (j) rúgó hatása alatt egymásfelé húzatnak. A tok (g) részére ettől ugyancsak szigetelve az erős (k) rúgó fekszik, melynek fölső vége a hajlékony (m) lemezre szerelt (1) kontaktusrészre támaszkodik. A (b) tokot fölül ez a (m) lemez teljesen elzárja, úgy hogy a tokból csakis az (1) kontaktusrész fölső fölülete áll ki. Az (1) kontaktusrésznek (n) karjai vannak, melyekre az (i) kontaktuskarok szabad végei ráfeküdhetnek, a (k) rúgó feszültsége azonban akként van megszabva, hogy mikor a kapcsolás bekapcsolva nincs, az (1) kontaktusrész (n) karjait az (i) kontaktuskarokról leemelje. Ugyanekkor az (1) kontaktusrész (a) csapján szerelt (h) vezetőpeczek fölfelé szorúl, minek következtében az (i) karok belső végei is fölemelkednek. Amint eme mozgásnál a (j) rúgó és az (i) kar csatlakozó pontjai az (o) forgáscsapokon átmenő sík alá kerülnek, a (j) i'úgó az (i) karok külső végeit egymáshoz közelíteni, tehát a karokat lefelé forgatni fogja, úgy hogy a karok a (liij hasítékok hosszának megfelelő elfordulást végeznek (4. ábra). Minthogy eme helyzetnél az (1) karok az (n) kontaktuskarokat egyáltalában nem érinthetik, az áram útja a (d) vezeték és az (n) kontaktuskarok között a kapcsolás kikapcsolt állapotánál biztosan meg van szakítva. Ha a két kapcsolásfelet egymással érintkezésbe hozzuk, először is a két (i) kontaktusrész jön égymással érintkezésbe. mi még nem idézheti elő az áramkör záródását, mert a két (1) kontaktusrész nincs áram alatt. Ebből a czélból a két kapcsolásiéiet a nagyon erős (k) rúgó hatása ellen egymás felé kell szorítani mindaddig, míg a (c, cl) orrok oly helyzetbe nem jutnak, melyben azok forgatás által egymással kapcsolhatók. Ekkor az egymásra fekvő (1) kontaktusrészek a (k) rúgók hatása ellenében a megfelelő kapcsolásfélbe befelé mozognak, magukkal viszik a (h) vezető peczkeket is, úgy hogy az (i) karok belső végei ugyancsak befelé mozognak, külső végei pedig az (n) karokhoz közelednek. Amint már most az (i) karok és a (j) rúgó csatlakozási pontjai az (o) forgáscsapokon átmenő sík fölé emelkednek, az (i) karok külső végeit a (j) rúgó fölfelé forgatja, mit a (hl) ha9ÍtékoK tesznek lehetővé. A (j) rúgók ezt a mozgást akkor indítják meg. mikor az (1) kontaktusrészek a tokba legmélyebbre be vannak tolva, mikor tehát a kapcsolás zárásra már elő van készítve és az (n) kontaktuskarok is a legmélyebb helyzetüket (3. ábra) foglalják el. A (j) rúgó hatása alatt tehát az (i) karok csakis akkor jutnak az (n) kontaktuskarokkal vezetőkapcsolatba, mikor a kapcsolás bekapcsolódása már majdnem befejeződött. Ennek megfelelelően az áramkör záródása nem a kapcsolófelek tokjainak külső fölületén. hanem magukban a kapcsolófelekben megy végbe, még pedig csakis akkor, mikor a két (1) kontaktusrész már benső érintkezésben van egymással. A kapcsolófelek belsejében elrendezett szerkezetek a nedvesség vagy piszok hatása ' ellen biztosítva vannak, ezenkívül pedig az