34736. lajstromszámú szabadalom • Vezetőszerkezet a mozdonyhajtótengelyeire közvetlenül ható gőzturbinákhoz

— 2 — vehetők s a tengelyirányú hasítékok nagysága változatlan marad. A hajtótengely vízszintes eltolódásai a tengelycsapok játékának megfelelően alárendelt jelentőségűek. Ellenben a mozdony hajtótengelyének, függélyes síkban, esetleg föllépő elfordulásai már veszélyesebbek. Ilyen mozgások jöhetnek létre, ha pl. 1. csupán az egyik hajtókerék lépcsőt képező sínillesztésre jut, 2. valamelyik sínen idegen test, pl. kő, csavar stb. fekszik, 3. a mozdonygörbe pályaszakaszon halad. A 2. ábra vázlatosan oly elfordulást tüntet föl, mely a mozdony hajtótengelyénél előfordulhat. Az (m és n) támaszpontokon, melyek az 1. ábra két (i) hajtókerekének felelnek meg, nyugszik a (k) tengely, melyen a turbina (1) futókereke ül. Tegyük föl, hogy a (k) tengely az (m) pont körül a (kl) helyzetbe fordul, úgy hogy az (n) támaszpont az (nl) helyzetbe s az (1) futókerék az (11) helyzetbe jön. Ekkor a tengely (Aa

) forgásszöge a futókerék középsíkjának (Aa

l) forgásszögével egyenlő. A futókerék kerületének legmagasabb (p) pontját most a (pl) pont helyettesíti s a helyzetváltozást a (p—pl) távolság ábrázolja, mely két (A1 és Ah) komponensre bontható. A futókerék és vezetőszerkezet közötti tengelyirányú és sugárirányú játéktereket ezen elmozdulásoknak megfelelő nagyra kell vennünk, mivel máskülönben a részek gyors kopásnak vagy törésnek volnának kitéve s az üzem megszakittatnék. Azonban, mint a bevezetésben hangsúlyozva volt, a játékterek nagyságának gazdasági szempontjából határt kell szabni. Jelen találmány azon nehézségeket, melyek a mozdony hajtótengelyeinek gőzturbinával való közvetlen hajtásából erednek, oly módon győzi le, hogy teljesen szakit az eddigi alapelvvel, mely szerint a vezetőszerkezetek helytállóan voltak elrendezve s a turbinaköpennyel szilárd összeköttetésben álltak. A találmány lényegét tehát az képezi, hogy a vezetőszerkezetek a tulajdonképeni turbinaköpenyen belül mozgékonyan vannak elrendezve. Ennek következtében, ha a mozdony hajtótengelye függélyes síkban elfordul, a vezetőszerkezet a futókeréknek megfelelően fog beállani s a futókerék és vezetőszerkezet sérülései, valamint az ezzel járó üzemzavarok elkerültetnek. A mozgékony vezetőszerkezetek konstruktív megvalósítása példa gyanánt két kiviteli alakban van föltüntetve, és pedig 1. a vezetőszerkezetek a turbinaköpenyben forgathatók, 2. a vezetőszerkezetek a turbinatengelyre vannak ágyazva. A 3. és 4. ábra az első kiviteli alakot mutatja, melynél a vezetőszerkezetek a turbinaköpenyben forgathatók. A 3 ábra ten-i gelymetszet s a 4. ábra az 1—1 vonal irányában vett metszet a futókerék elhagyása esetén. Az (o) vezetőszerkezet oldalsó (q és r) csapokkal van ellátva, melyek a turbinaköpeny csapágyaiban feküsznek. A vezetőszerkezet forgástengelye az (s) pontban merőlegesen áll a futókerék tengelyére. A futókerék agyán (t) ütköző fölületek foglalnak helyet, melyek a vezetőszerkezet megfelelő ütköző fölületeivel együtt a vezetőszerkezetnek forgástengelye körüli beállítását létesítik. Az 5. és 6. ábra oly kiviteli alakot mutat, melynél a vezetőszerkezet magára a turbinatengelyre van ágyazva, tehát a kettő tengelye összeesik. Az 5. ábra tengelymetszet s a 6. ábra a 2—2 vonal irányában vett metszet, melyen a futókerék el van hagyva. Az (u) vezetőszerkezet a futókerék (v) tengelyén (w) csapágyakkal bír. Hogy a vezetőszerkezet a turbina forgási irányában el ne mozdulhasson, a vezetőszerkezeten és a turbinaköpenyen a (v) tengellyel párhuzamosan haladó, külön (x) vezetőfölületek vannak elrendezve (6. ábra), melyek csak a kivánt mozgási szabadságot engedik meg. Ezen kiviteli alakok oly mozdony-gőzturbinákat valósítnak meg, melyeknél, a futókeréknek a hajtótengely helyzetváltozása által előidézett elmozdulása a vezetőszerkezet megfelelő beállítását vonja maga után, úgy hogy a futókerék és vezetőszerkezet