34718. lajstromszámú szabadalom • Szopóka szivarok, szipkák stb. számára

ket, melyek a jelen találmány szerint kikészített szopókával bírtak. A kísérletező az elfüstölt szivarkák számát naponként itt is (sőt most egész 50 darabig) fokozta. Ennek daczára sem nikotinmérgezési jelenségek, sem az erős dohányzásnak egyéb kisérő tüneményei sem mutatkoztak s másfelől a kísérletező nem vett észre semmi- , féle ízkülömbséget a közönséges szivarkákkal szemben. A kísérletező csak huzamos dohányzás alkalmával tapasztalt kezdetben nyelve hegyén némi összehúzó érzést, mely azonban épen nem volt kellemetlen s melyet hosszasabb dohányzás után nem vett többé észre. Ismert dolog, hogy az orvosoknak nikotinmérgezés esetén nem áll jobb szer rendelkezésükre a csersavnál, mely a nikotint a szervezetben megköti és ez által ártalmatlanná teszi. Azon csekély nikotinmenynyiség lekötésére, melyet az egyes szivarkák tartalmaznak, természetesen csak egész csekély mennyiségű csersav szükséges. Ennek megfelelően a találmánybeli szopóka csak 2—3%-os csersavoldattal van impregnálva. Ez magyarázza meg, hogy a föntebbi összehasonlító kísérletek utolsójánál a szopóka csekély csersavtartalma a dohány ízét nem ronthatta meg. Nem becsülendő kevésre az sem, hogy a csersav, miután a dohányzó nyálával érintkezésbe jött, a nyak nyálkahártyájára jótékony hatással van, a mint hogyagyógytudomány is csersavat alkalmaz nyakbetegségek kezelésére. Az impregnált szopókákkal ellátott szivarkák használata után közvetlenül az illető dohányzó nyála a csersavtartalomra nézve megvizsgáltatott s vaskloriddal mindig a jellemző fekete csapadékot adta, a miből kétségtelenül következik, hogy dohányzás alkalmával ezen szopókát használva, a nyál kivétel nélkül bizonyos menynyiségű csersavat old föl és vesz föl magába, úgy hogy a nikotin, mely dohányzás alkalmával a szájba jut, biztosan megköttetik és ártalmatlanná tétetik. A rajz a találmány szerinti (a) dohányzó szert tünteti föl, mely itt példa gyanánt szivarkának van fölvéve. (Ha szivarkaszipka vagy pipa lett volna választva, akkor az egészségi szopóka ezen dohányzó szereknek megfelelő alakot kapott volna). A rajzon a tulajdonképeni (b) szopóka (reátét) hordja a levehető (c) egészségi szopókát (hüvelyt vagy effélét), mely utóbbi valamely nikotinkötő anyaggal van impregnálva. (Impregnálásra csersavnak hígított vízoldata talál alkalmazást). Azonban itt ezen anyag összetétele annál is kevésbbé lényeges, mert ilyen tulajdonságú növénykivonatok és effélék régen ismeretesek. Hanem inkább az a fontos, hogy ezen anyagok alkalmas és kényelmes alakban legyenek a dohányzóhoz juttathatók a dohányzás alatt. Ha ezen egészségi szopókák a mindenkori dohányzószer (szivarka, szivar, szivarszipka, pipa stb.) szopókája alakjának megfelelően többféle alakban vannak előállítva, akkor világos, hogy a dohányzónak, a ki pl. szivarkákat szív, csak ilyen, a szivarkaszopókák alakjával bíró impregnált szopókákat kell magával hordania és egy ilyen szopókát a szivarka meggyújtása előtt az utóbbi szopókájára tolnia, hacsak a szivarka már beszerzés alkalmával ilyen impregnált szopókával nem bír. Ha a szivarkának nincs tulajdonképeni szopókája, akkor ezt a szivarka két vége helyettesíti. Magától értetődik, hogy az impregnált szopóka is szolgálhat a dohányzószer végén úgynevezett reátét gyanánt. Az impregnált egészségi szopókával ellátott dohányzószer szívása alkalmával a füst teljesen a rendes módon jut a szájba. A nyál oldólag hat az impregnált szopókára s a föloldott impregnáló szer a szájban a nikotinra hat. A dohánynak, mint már említve volt, az impregnáló szert sohasem szabad érintenie, mivel máskülönben a leírt folyamat nem mehetne végbe a kívánt módon. így pl. szivaroknál egy vékony papir- vagy másféle betét volna alkalmazandó.