34705. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tűzoltó fecskendő
vízmennyiség hatol, mihelyt a fecskendő működni kezd. Hogy az épület belsejében vészjel legyen adható, a 4. ábrán föltüntetett készülék talál alkalmazást. Ezen készüléknél a (32, 32) szárnyakat, melyek a (6) fecskendőkamra vagy (9) tárcsa külső oldalán a (33 33) helyeken (34 34) tartókra vannak forgathatóan erősítve, a (10) bevágásokból kitóduló víz kifelé nyomja s ez által a szárnyak (35 35) fölső végeit arra kényszeríti, hogy az elektromos áramvezetékekkel ellátott (37 37) szorítókon elrendezett (36 36) csavarokkal jöjjenek érintkezésbe s ez ál- , tal vészjelt adjanak. Azonban kívánatos, hogy az épületen kívül is legyen elrendezve vészjelző készülék, úgy hogy a vészjelt akkor is meghallják, midőn az épületben senki sincs jelen. Azonkívül czélszerű a készüléket úgy kiképezni, hogy csupán víznyomás vagy csupán légnyomás útján, vagy pedig mindkét módon legyen működtethető. Az alábbiakban először a légnyomás útján működő készülék leírását fogjuk adni, mivel ezen készülék a víznyomás útján működő készülék lényeges részeit is magában foglalja. A víznyomás útján működő készülék egyszerűbb s a másik rendszerű készülékkel, a fölösleges részek elhagyása után teljesen megegyezik. Az fc. ábrán a (38) szelepkamra alsó vége a vízvezeték (39) főcsövével, fölső vége pedig a (40) csővel áll összeköttetésben, mely a fecskendő készülék (1) csövéhez vezet s abba vizet szállít. A (41) légszivattyút a (38) szelepkamrával (42) csatorna köti össze s a (43) vízmótor a (44) vészharangot az alább leírandó alkalmas berendezés segélyével szólaltatja meg. A (38) szelepkamra alsó részében a főcsövet ellenőrző (45) szelep foglal helyet (7. ábra), mely a (47) rúddal ellátott kisebb (46) szelepet hordja. A (48b) csapra (8. ábra) forgathatóan szerelt (48) emelő a (47) szeleprúd fölső végén nyugszik s (48a) vége a (49) szelep rúdjának (49a) hasítékába nyúló (49b) állító csavarra hat (10. ábra). A (49) szelep a (43) motorba áramló vízmennyiség szabályozására szolgál s a motort a (38) szelepkamrával összekötő (50) csőbe van ágyazva. A mótor (43a) tengelyéből kiálló karok (43b) csuklós kapcsolásokat hordanak, melyek a mótor forgása alkalmával a (44) harangra ütnek. A (38) szelepkamrában továbbá az (51a^ csapra egy második (51) emelő van forgathatóan szerelve, mely a fönt említett (48) emelőt keresztezi s ez utóbbira nehezedve, a szelepeket lenyomva tartja. Az (51) , emelő a (42) csatornán keresztül a (41) légszivattyúhenger (52) dugattyújába nyúlik, a hol ezen henger a (42) csatorna (42a) végével van összekötve s fölső végén (53) süveggel van ellátva, melyhez az alább leírandó (53a) cső csatlakozik. A (41) henger alsó végét (54) süveg zárja el, melynek (54a) kiálló karjához (54b) tartó van erősítve (5. ábra), mely alsó végén (55) emelőt hord. Az (52) dugattyú alsó végéből (52a) rúd nyúlik lefelé, mely az (54) süvegbe illesztett (54c) tömítő szelenczén halad át s alsó végén (föl nem tüntetett) görgőket hord, melyek az (55) emelő (55a) hasítékával kapcsolódnak. Hogy az (55) emelő, miután a berendezésbe kellő nyomásra hozott levegő szivattyúztatott, helyzetében rögzíthető legyen, az (54b) tartóra (54d) kar van forgathatóan szerelve, mely az (55) emelőn kiképezett fogakkal vagy bevágásokkal kapcsolódik. Az (52) dugattyú ellensúlyozására az (55) emelő végén elrendezett (55b) súly szolgál, míg az emelő másik (55c) vége egy (föl nem tüntetett) fogantyúval látható el, melynek segélyével a dugattyú a levegő beszivatytyúzása czéljából működésbe hozható. A (41) henger két (53) és (54) födele kettős (56) záró szelepekkel van ellátva (5. és 9. ábra), melyeken keresztül a levegő a (41) hengerbe szívatik, illetve a hengerből a csőrendszerbe szoríttatik. A zárószelepek szelepházai két-két (56a) és (56b) szeleptestet tartalmaznak s a szelepkamrákat egy-egy (56c) csatorna köti össze a henger végeivel. A levegőnek a hengerbe
