34663. lajstromszámú szabadalom • Újítások szivarkakészítő gépeken

— 3 -henger a (3) hengerhez hasonlóan s ugyanazon czélból szintén csavarmenetes hornyokkal van ellátva s oly módon állítható be, hogy a (10) és (3) hengerek fokozatosan nyomják össze a dohányt, midőn ez az etető szalagon a vastagabb szivarkák készítésére elegendő mennyiségben érkezik. Az (5) bontóhenger a dohány megfogására és továbbítására szolgáló, aránylag rövid tűkkel van fölszerelve, oly czélból, hogy a (7) leszedő henger hosszabb tűi a bontóhenger rövid tűi közé nyúljanak s a hoszszúra vágott dohányt a kártolási folyamat alatt leszedjék, a nélkül, hogy a szálakat elszakítanák. A rövid tűk továbbá azért is előnyösek, mert kevésbbé vannak kitéve annak, hogy szögek vagy más kemény idegen tárgyak vagy akadályok által, melyeket a dohány gyakran véletlenül magával visz, megrongáltassanak. Azonkívül a rövid tűk több helyet hagynak az (5) henger és a (6) teknő, valamint a (14) vezető henger között, úgy hogy az idegen tárgyak vagy akadályok könnyebben áthaladhatnak s ez által az (5) henger tűi nincsenek oly mértékben veszélyeztetve, mintha hosszabb tűket alkalmaznánk. A találmány további lényeges része egy légszívó berendezésben áll, mely a szállító tölcsérből kiszívja a levegőt, s ennélfogva a kártolt dohányból a port elvonja, mely j különben jelentékeny mennyiségben összegyűlve, időnként a göngyölítő szalagon lévő dohányra hullna, mellyel összekeveredve, azt szivarkészítésre alkalmatlanná tenné. A dohányport elvonó berendezés a dohányra akkor hat és akkor szívja ki abból a port, midőn az az etető szerkezeten áthalad. Ezen szívó berendezés a tetszőleges módon, pl. (16 17) tárcsák segélyével hajtott (15) exhausztorból áll, melynek (18) nyílása a (19) csövön keresztül az etető szerkezet köpenyének (20) szívónyílásával áll összeköttetésben. Ezen berendezés folytán az etető szerkezeten, különösen pedig a (8) tölcséren, melybe a dohány többé-kevésbbé laza állapotban érkezik, légáram halad keresz- | tül, mely magával viszi és eltávolítja azon | káros port, mely máskülönben a szivarkákba jutott volna. Ezen légáram iránya a leszedő henger tengelyének és a dohánygöngyölegnek irányára merőleges, úgy hogy ha a dohányt a légáram el is térítené, ezen eltérítés nem olyan irányban történik, hogy ez által az alakítandó dohánygöngyöleg vastagságát egyenlőtlenné tenné. Magától értetődik, hogy a dohányszállító és kártoló szerkezet hengerei kényszermenetűen hajtatnak a föltüntetett nyilak irányában. Ezen hajtószerkezet nincs föltüntetve a rajzokon, mivel nem képezi jelen találmány tárgyát. A dohánygöngyöleget előállító szerkezet egy (9) szalagot foglal magában (1. ábra), melyet végig tárcsák és görgők támasztanak, és pedig a (21) hajtótárcsa, (22) laza tárcsa, továbbá a közbenső (23 24) görgők (4. ábra), míg a szalagot egy teknőben több görgőpár, czélszerűen 6 pár: (25 26, 27 28 29 30) hozza a kívánt alakra, melyek közül a (25 26 27 28) görgőpárok fokozatosan kisebbedő távolságokban vannak egymástól elhelyezve; a (27) görgők kúposak, miáltal a szállító szalag fölső szélei egymáshoz nyomódnak s a dohánygöngyöleget is alkalmas alakra hozzák, hogy aztán a (32) állványra szerelt s (33) szorító csavarral ellátott (31) sajtoló kerék alá kerüljön. A (28) görgők ismét hengeresek, míg a (29) és (30) görgők fönt kúposai) vékonyodnak, hogy a (31) sajtoló kerék jobban közéjük férjen s a szállító szalag lassanként visszanyerhesse lapos alakját, mielőtt a (34) vezetőgörgőre s végül a (21) hajtótárcsára érkeznék. Az eddigi gépeknél a dohánygöngyöleget alakító szalag két oldalán lévő görgők számára külön beállító szerkezeteket szoktak alkalmazni, a mi a szállító szalag fölhajlított szélei és a sajtoló kerék közötti egyenletes érintkezést megnehezítette s a szalag egyenlőtlen haladását idézte elő. Jelen találmány szerint a szalagalakító szerkezet két beállítható (35 36) oldalgerendából áll, melyek a (37 38) csapokra vannak ágyazva s a (25—30) görgőpárok egyes alakító gör-