34658. lajstromszámú szabadalom • Tégla és más ilyen sajtóknál a sajtóasztal önműködő forgatása
Megjelent 1906. évi január hó 2-án. MAGY. ^ KIK. SZABADALMI tRM HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84658. szám. XVIÍ/c. OSZTÁLYTégla- és más ilyen sajtóknál a sajtóasztal önműködő' forgatása. WULFF HENRIK GERHARD FŐMÉRNÖK WILHELMSHAVENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 junius hó 22-ike. A középtengelye körül forgó sajtóasztallal bíró sajtóknál az asztal forgatására szolgáló komplikált hajtómechanizmusok bizonyultak az üzemzavarok és a törés egyik ! főokának. Legyen itt főkép azon mechanizmusokra utalva, melyeknél a sajtóasztal forgatása forgattyús mechanizmus segélyével közvetlenül a középtengely által történik, valamint azon mechanizmusokra, melyeknél a középtengelyre lazán ráhelyezett menesztő nyer ugyan alkalmazást, ez azonban a középtengelyhez meglehetősen közel elrendezett és azzal periodikusan kapcsolatba és kapcsolaton kívül jövő alkatrész segélyével hajtatik. Mindezen esetekben a nehéz sajtóasztal kerületén föllépő eleven erő olyan káros visszahatást gyakorol az említett mechanizmusokra, hogy folytonosan törések keletkeznek és az üzem megzavartatik. Erre áttértek a sajtóasztalon kívül fekvő forgattyúhajtásra, melynek csapja közvetlenül bekapaszkodott a sajtóasztal kerületén elrendezett hasítékokba. Ez által megszűnt ugyan a sajtóasztal káros elevenereje, mindamellett, mivel a forgattyúcsap a sajtóasztalt rendszerint elhagyta, a biztos működés kérdésessé vált. Azonkívül a mechanizmus, ily módon való elrendezése folytán, a sajtóasztalról lehulló sajtolandó | anyag által folytonosan bemocskoltatott, a minek folytán, úgyszintén működési módjánál fogva e mechanizmus igen gyors ko-i pásnak és gyakori törésnek volt kitéve. Ez okból mindjobban törekedtek e mechanizmusok egyszerűsbítésére és ez úton elérkeztek egy vonórúd alkalmazásához, mely egyik végével egy forgó forgattyúcsaphoz volt kötve és ettől nyerte hajtását, míg másik vége, egy vele összeköttetésben álló záró kilincs közvetítésével, a sajtóasztalnak külön e czélra elrendezett kimetszéseibe nyúlt be és ez által azt tovavitte. E czélból a vonórúdnak a zárókilincset tartó vége az asztal forgásának megfelelő, kényszermozgású, körben való mozgatást kellett hogy nyerjen, mely vagy magában az asztalban, vagy külön pályán csúszó szán közvetítésével történt. Mivel ezen csúszó pályának természetszerűleg mindig lehetőleg közel kellett feküdnie az asztal kerületéhez, ennélfogva a szánnak a legrövidebb idő alatt mindig igen hosszú utat kellett megtennie, a mi az egyenes vonalú mozgásnak forgó mozgássá való, ezzel egyidejűleg történő átalakításánál és a szánnak adott eleven erőnél a tekintetbe jövő részek rendkívül gyors kopását és az üzemzavarok egész sorát vonta maga után. Hogy ezen hátrányokat megszüntessük,