34596. lajstromszámú szabadalom • Csoportosan elrendezett fúvóka nyílásokkal bíró rostély

- 2 — Ha mindenekelőtt egy-egy légáramot képzelünk csupán a fúvókacsoportok középpontján át az izzó tüzelőanyagtömegra áramolni, azt találjuk, hogy e légáramok mindegyike kiterjeszkedése folytán hamarosan tetemesen nagyobb térfogatot vesz föl. Ha azután ezen központi (centrális) légáramokhoz a legközelebbi koncentrikus körben több más légáramot jutni képzelünk, azt találjuk, hogy e légáramok kiterjedésének az izzó szénnel való érintkezésük alkalmával többé nem áll rendelkezésére korlátlan tér, ellenkezőleg ez áramok levegője mára központi légáram kiterjeszkedése által oldalra tereltetik. Ugyanez az eredmény egy második koncentrikus légáramkörnél, és pedig még további oldalra tereléssel. A fővókacsoportok külső koncentrikus körén át a tűzhelybe áramló levegőt végül a csoportokon belül a lévő légáramok arra kényszerítik, hogy magán a rostély fölületén keressen kiterjeszkedést. Egyszersmind az aránylag nagy légmennyiség kis helyen való összetalálkozásának, mely helyen annak csupán egy része kerül az elégetéshez, a levegő legnagyobb részének, a tüzelőanyaggal való találkozás előtt, rendkívül heves előmelegítése a következménye, a miből hasonló hatás eredményeztetik, a minő az úgynevezett regenerativtüzeléseknél ismeretes, azaz annak lehetősége, hogy rendkívül csekély légmenynyiséggel (az úgynevezett teoretikus légmennyiséggel) tökéletes elégést érjünk el. Összehasonlító kísérletek tényleg igazolták azt, hogy az előzőkben leírt fajtájú rostélylemez, csupán 2% szabad légátbocsátó fölület mellett, egyszerű kéményhuzamnál, nem csak az alsó nyomással működő Kudliczféle tüzelést múlja tetemesen fölül, hanem az olyan rostélyt is, mely 45% szabad légátbocsátó fölülettel bír, és pedig gazdasági szempontból éppúgy, mint az elégés füstmentessége tekintetében és még igen kedvezőtlen viszonyok között is. A kivitel szempontjából fontos, hogy az egyes szűk légátbocsátó nyílásokat, minden egyes csoporton belül, jó közel hozzuk egymáshoz. Vékony lemezeknél ez könnyen lehetséges az egész lemezvastagság közvet len áttörésével, vastagabb lemezeknél azonban főimerül annak szüksége, hogy a lemezvastagságot. magán a lyukcsoportok helyén csökkentsük, a mint ez a 2. és 3. ábrákon (a) illetőleg (al)-nél látható. Különösen czélszerűnek mutatkozik a fúvókacsoportokat külön (a) betétlemezkékben (3. és 3a. ábrák) egyesíteni, mely lemezkék néhány keskeny (c) nyúlványuk segélyével a rostélylemez lefelé konvergáló rövid (b) furatfalaira támaszkodnak és ez által körben a fúvókacsoport körül fölfelé konvergáló gyűrűalakú hézagot hagynak szabadon körgyűrűalakú légáram átbocsátására. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rostély, melynél egymástól nagyobb távolságokban lévő kis rostélyfölületeken, szorosan egymás mellett elrendezett, megközelítőleg fúvóalakú nyílások hatolnak keresztül. 2. Az 1. pontban igényelt rostély egy kiviteli alakja, melynél a nyíláscsoportokkal áttört kis rostélyfölületeket a rostély síkjában fekvő fölső lappal bíró beillesztett lemezek helyettesítik. (1 rajzlap melléklettől.) P ÁLLÁS íéSZVÉNY TÁRSASÁG N 'O^TV IA BUDAPCST