34581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés épületrészeknek úgymint falaknak, homlokzatoknak és efféléknek kiszárítására

- 3 -ernyő védi a faltól visszasugárzó forró légáram behatása ellen. A munkás tehát a szájdarab torkolatát szorosan a fal felé tartja és ha a légáramtól ért falrész már kellőkép ki van szárítva, akkor az (e) szájdarabot a következő falrészre irányítja. A falazatra vagy habarcsra sugárzó forró légárammal arról is gondoskodtunk, hogy folyton friss szárítólevegő érje a nedves I helyet, mert a vízzel telített levegőt onnét kiszorítja. De nemcsak a szárítandó anyag külső fölületét érinti, hanem behatol magába az anyagba, ezt átáramolja, úgy hogy például valamely gipszlemez, mely a levegő átáramlása ellen nagy ellenállást fejt ki, meglepően rövid időn belül teljesen és tökéletesen kiszárad. Minthogy ezen új eljárás szerint a szárítás csak helyről helyre megy végbe, és a forró légáram a falnak csak kisméretű részeit éri, ennélfogva nem árt, ha a szárítandó falrész mellett fa- vagy más könynyen éghető alkatrészek foglalnak helyet, mert ezeket ezen szárító folyamat nem befolyásolja hátrányosan. Az új szárító eljárásnál azonban még az a körülmény is latba esik, hogy a lépésről lépésre való kezelés folytán olyan magas hőfokú szárító levegőt alkalmazhatunk, a milyenhez még csak megközelítőt is eddig alkalmazni nem lehetett. Ez ismét a szárító folyamat gyorsaságát rendkívül fokozza, mert minél forróbb a szárító levegő, annál gyorsabb és gazdaságosabb a hatása. Épen ez a gyors és csaknem közvetlen szárításban áll ezen új eljárásnak kiváló előnye, mert ha pl. fagynak kitett homlokzatok kiszárításáról van szó, akkor a munkás a szárító műveletet az állványon végezheti, a mennyiben a friss homlokzatra helyről helyre úgyszólván ráfecskendezi a forró levegőt, a nélkül, hogy tekintetbe kellene venni, hogy a homlokzat a' külső levegőtől nincsen elzárva, hanem teljesen szabadon áll. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a fűtőanyag égéstermékeit is kiaknázhatjuk, a mi a szárítóeljárást ismét olcsóbbá teszi. Itt a (c) kályhát elzárja a (bl) sisak, melyhez a szájdarabhoz vezető cső csatlakozik. A (b) kígyó akkép torkol a (bl) sisakba, hogy a kígyóból kiáramló forró levegő az égéstermékeket a kályhából szívja és ezekkel keverve kerül a fölhasználás helyére. Tehát az égéstermékek, melyek helyes tüzelésnél főleg szénsavból állanak, a ventilátorlevegővel keveredve, irányulnak a szárítandó falrész felé, úgy hogy a szárító hatáson kívül a szénsav még a habarcsnak gyors lekötését is elősegíti. Kisebb munkáknál, pl. helyenként átázott falrészek szárításánál elegendő a 3. ábra szerinti kiviteli alak. Itt a fűtő kígyó teljesen elmarad, és a ventilátornak (k) fúvókája az (a) kályhának (i) csövébe torkol, úgy hogy a ventilátorlevegő nem megy a kályhán keresztül, hanem ebből csak az égéstermékeket szívja meg, ezekkel keveredik és ez által fölhevül a szárításhoz szükséges hőfokra. Teljesen mellékes tehát az, miképen hevítjük a szárító levegőt, mert jelen eljárásnak az a lényege, hogy a levegőt forró sugárként irányítsuk lépésről lépésre a szárítandó fölületre, és akként egyrészt kihasználjuk a fűtőanyagot, lehetőleg tökéletesen, másrészt a nedves anyagot mindig friss forró levegő éri és ebbe be is hatol. [SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás épületrészeknek, úgy mint falaknak, homlokzatoknak és efféléknek kiszárítására, jellemezve az által, hogy valamely fúvókán át mesterségesen hevített forró levegőáramot irányítunk a szárítandó fölület felé és ez által a szárítandó fölülethez a levegőáram ütközési fölületének megfelelő részén folyton friss, forró levegőt vezetünk, miközben az elhasznált szárító levegő egyúttal félrefúvatik, addig, míg a szárításnak megkívánt mértéke eléretett, mire a forró levegőáramot a nedves fölületnek másik részére irányíjuk és ezt úgy, mint az előbbi részt, kezeljük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás keresz-