34560. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőeljárás gőzkazánokhoz, kályhákhoz és hasonló tüzelőberendezésekhez

- á -kezete lehetővé teszi, hogy a leírt eljárások szerint dolgozzunk, a mellékelt rajzokon példaképen van bemutatva, és pedig az 1. és 2. ábrák kétkamrás csöves kazánt függélyes és vízszintes hosszmetszetben, míg a 3. és 4. ábrák vízcsöves kazánt hasonló metszetekben ábrázolnak. A füstgázoknak újbóli fölhasználásra szolgáló részét a (c) csövön (1. és 2. ábrák) vezetjük ki a (d) füstcsatornából és pedig a rajzon föltüntetett példában egy (b) elektromotor segélyével hajtott (a) fúvó segélyével, mely az (e) és (el) csöveken keresztül atmoszférikus levegőt szív be. Az (el) cső a kazán egyik füstcsatornájában foglal helyet, úgy hogy azt az elvonuló füstgázok minden oldalon érintik és így a benne lévő levegő nagy mértékben fölmelegedik. Ezen levegő és a füstgázok az (a) fúvóban jól összekeverednek és az (f) csövön keresztül szekrényalakú (i) kamrákba jutnak, melyek a hamuszekrények előtt foglalnak helyet. A forró füstgázlégkeverék ily módon a rostély alá jut. Mindegyik hamuszekrény az egész rostélyterületre kiterjedő csőrendszerrel van fölszerelve, mely a rajzon példaképen föltüntetett kiviteli alaknál (n) csőkígyóból áll. E csőkígyó czélszerúen minden oldalon, de legalább is fönt és lent, nagyobb számú finom furattal van ellátva és valamely gőzforrással, pl. magának az illető kazánnak gőzterével van összekötve, úgy hogy a gőz a kazánfeszültségnek megfelelően, számos finom sugárban áramlik a csőkígyó furatain keresztül, a hamutért megtöltő forró füstgázlégkeverékbe. E keverék csak akkor juthat a (k) rostélyon nyugvó izzó tüzelőanyaghoz, ha már a csőkígyó alatti térből a csőkígyó fölötti térbe jutott. Miután már most az (n) csőkígyóból kiinduló gőzsugarak szintén lefelé, illetőleg általában mindenekelőtt úgy irányulnak, hogy a rostély alatt fiistgázléggőzkeverék keletkezhetik, a csőkígyó fölső furatain át fölfelé irányuló gőzsugarak teljesen ugyanolyan keverékkel talál- | koznak, azaz ez utóbbival egyidejűleg érik az izzó tüzelőanyagot, miközben az ézeil fölfelé irányuló sugarak gőzének még csak egy része oszlik szét a már meglévő füstgázléggőzkeverékben, tehát ennek nedvességi fokát növeli, illetőleg azt telíti, míg a többi része tiszta gőz alakjában áramlik a már telített füstgázléggőzkeverékkel együtt az izzó tüzelőanyaghoz. Itt tehát rögtön úgynevezett félvízgáz, illetőleg erőgáz képződik és nem csak a (c) csövön keresztül kivezetett füstgázoknak még el nem égett alkatrészei égettetnek el, hanem a rostélyon lévő tüzelőanyag elégése is jelentékeny mértékben elősegíttetik. Az úgynevezett félvízgáz fejlesztésének és bevezetésének ezen módja folytán is már többó-kevésbbé csekély mértékűre redukálódik a füstképződés, mely füstnek azután még meglehetős nagy része a föntebb ismertetett berendezés segélyével ismét a rostély alá vezettetik, úgy hogy a kémény rendes körülmények közt gyakorlatilag úgyszólván teljesen füstmentes marad. A füstképződést még tovább lehet csökkenteni az által, hogy a forró füstgázlégkeveréket, a mint az a hamutérben a cső alatt keletkezik, szintén a tűz felé vezetjük, és pedig akár a rostély két hosszoldala mentén, akár pedig a rostély mögött. Ezen utóbbi eset van föltüntetve az 1. és 2. ábrákon. Az (1) lánghíd mögött itt egy úgynevezett (m) elgázosító híd foglal helyet és mindkét híd egymással szemközt állított fúvókákkal van ellátva, melyek a hamutérből tápláltatnak a forró füstgázléggőzkeverékkel való alkalmas összeköttetések segélyével. A fúvó nyomóhatása alatt tehát a forró keveréknek úgy ferdén fölfelé, mint ferdén lefelé irányuló sugarai belépnek a lánghíd fölött elvonuló füstbe, illetőleg a füstgázokba, melyeknek még el nem égett alkatrészei tehát a legteljesebb mértékben elégettetnek, úgy hogy csak egész minimális füstmennyiség jut az (f) huzamcsatornába, melynek azonban még nagy része újból kiszívatik a fúvó szívóhatása alatt álló (c) csövön keresztül és fölfrissülve a tűz alá j vezettetik, amint azt már föntebb leírtuk. A 3. és 4. ábrákon példaképen bemuta-