34494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kukoriczaszárból, cukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszárakból való termékeknek, valamint az ezekből készülő papírfajtáknak előállítására

Megjelent 1905. évi deczember lió 5-én. MAGY. KIR. SZABADALMI Wm HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84494. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Eljárás kukoriczaszárból, czukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszárakból való termékeknek, valamint az ezekből készülő papírfajtáknak előállítására. DREWSEN VIGGO VEGYÉSZ NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 15-ike. Jelen találmány tárgya eljárás papirosnak előállítására kukoriczaszárból, a czukornád és szorgum száraiból, valamint más hasonló béldús növényszárakból. A nehézség, ezen béldús szárakból rostaanyagot (cellulóza) és más, a papírgyártásra alkalmas anyagot előállítani, ezen szárak külömböző részeinek külömböző minőségében fekszik. A tulajdouképeni levelek és tokok nélküli kukoriczaszár pl. két olyan részből áll, melyek a papírkészítésnél használhatók, nevezetesen a külső burokból és a bélből. A burok fához hasonló minőségű és nagymennyiségű rostot tartalmaz, míg a bél szivacsos és főképen hosszúkás sejtekből áll. Ugyanez áll a czukornádra és más hasonló növényekre. Ha a külső burkot vegyi szerekkel, pl. marónátronnal vagy nátriumszulfiddal kezeljük, akkor az nagymennyiségű rostot szolgáltat, mely papírgyártásra alkalmas és átlátszatlan papirost ad. Ha azonban a belet ugyanezen vegyszerekkel kezeljük, akkor az egyes sejtekre esik szét és a belőle készült papiros áttetsző és pergamenpapirost képez. Régebben megpróbálták a szárakat a papírgyártásban akképen értékesíteni, hogy azokat maró alkálival kezelték. Ezen kísérletek foganatosításánál többféle eljárást alkalmaztak, melyek közül a legrégibb abban állott, hogy a szárakat, miután azokat szétzúzták, kb. 6 órán át gyönge marénátronoldatban főzték. Az eredmény egy pergamenszerű, többé vagy kevésbé foltos, törékeny papiros volt, mely csak kevés czélokra használható, úgy hogy az eljárások annak előállítására, sohasem vezettek gyakorlati gyártási eredményre. Később föltételezték, hogy a külső burok rostjainak és a bél sejtjeinek külömböző minősége két külön főzést igényel, mi mellett a burok rostjai erősebb oldatot és hoszszabb ideig tartó főzést kívánnak, mint a bél. Azt is gondolták, hogy ha a belet és a burkot egyidejűleg ugyanazon erősségű folyadékban és ugyanannyi ideig főzik, mint amennyi a burok rostjainak szétaprítására és azoknak a kérges anyagoktól való elválasztására szükséges, akkor a bélsejtek gyakorlatilag véve elpusztulnak és nem hasznosíthatók. Föltaláló azonban 1903. julius 9-én benyújtott amerikai bejelentésében letette azon találmányát, hogy ez nincs mindig így, és hogy alkalmas eljárás használata